Pivang
A lap korábbi változatát látod, amilyen Ethnosound1 (vitalap | szerkesztései) 2011. szeptember 26., 05:57-kor történt szerkesztése után volt.
Pivang (t: pi-lbang) tibeti fidula, vagy csőlant, amit horcsinnek (t: hor-chin) is neveznek. Két húrja van, és a végén állatfej faragás található. Vonóval (t: gzu) szólaltatják meg, úgy hogy a vonó mindig csak az egyik húrt érinti. A húrjait kvint távolságra hangolják, s a vonószálakat a húrok közé kell beszorítani. A hangszer egy rezgőtestből (t: rja-ma), egy 76 cm hosszú lándzsából (t: gzun-sin), egy forgóból (t: gcus-phur), két húrból (t: rgyud-skud), egy membránból (t: tin-pe), és egy hármas zsinór nyeregből áll. A lándzsáját általában bambuszból készítik. A tibeti pivang indiai eredetű, de rokonságot mutat a mongol morinhuurral (m: моринхуур).
