Litván hangszeres zene és a tánc
|
Birbyne | |
|
| |
| Név | Birbyne |
| Dátum | |
| Zenei kultúra | litván |
| Hangszercsoport | [Aerofon hangszerek] |
| Forrás | Fotó: HaCeMei |
Litvánia északi és a sutartine által meghódított területei kiemelkedően gazdag hangszeres örökséget hagytak az utókorra (több különleges, specifikusan helyi hangszer is fennmaradt ezek között).
Kiemelt szerepe volt a különböző fafúvós hangszereknek, melyek a 20. század közepéig (nagyjából a sutartine letűnéséig) használatban voltak. A fafúvós hangszerjáték alapja – a sutartine-nal egyetértésben – a párhuzamos szekund.
Jellegzetes hangszerek a skuduciai (különböző méretű fasípok együttese), a birbyne (leginkább az európai klarinéttal rokonítható hangszer), valamint a ragas (fából készült trombita). A hangszerek (a birbyne kivételével) kizárólag többedmagukkal jelentek meg, egy-egy skuduciai- vagy ragas-zenekar általában 2-5 hangszeresből állt, akik különböző ritmikai variációkban szólaltatták meg (szimultán) az akár négy-öt szekundot.
A balti régióra leginkább jellemző pengetős hangszer litván változata a lett kokle hangszerrel rokon kankles. Trapéz formájú, 5-10 húros hangszer, különböző méretekben maradtak fenn példányai. Térden fektetve játszottak rajta, jobb kézzel pengették, ballal pedig ütötték a húrokat. Eredeti funkciójában nagy valószínűséggel meditatív célokat szolgálhatott, később a sutartine hangszeres előadásához és népi zenekarokban is alkalmazták.
A hagyományos falusi zenekar hegedűből (a 16. század európai öröksége), birbyne-ból és valamilyen basszust szolgáltató hangszerből állt. A 19. században, az idegen (jellemzően európai) táncok adaptálásával együtt további hangszerek jelentek meg a zenekarokban: harmonika, klarinét, gitár, mandolin.
A táncokat gazdagon koreografálva, leginkább kollektíve, a táncosok énekkísérete mellett járták. Így az egyik legősibbet, a sutartine-t (ahol nők két csoportja folytat énekes-táncos dialógust) is.
Fennmaradtak még különböző rituális körtáncok, leginkább a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan (kereszténység előtti időket idéző elemekkel), esküvői körtáncok, munkafolyamatokat imitáló táncok (linelis, dobilas, kalvis, kurpius), valamint a természetet, állatok mozgásait illusztrálók is.
A nyugati hatás itt sem maradt el, a 19. századtól egyre nagyobb teret hódítanak az európai társas (vagy szalon) táncok, a polka, a waltz és a quadrille.
