2. Társadalmi szervezetek Írország zenei életében

Az 1600-as években az ír nyelvű római katolikusok földnélküli parasztok voltak, a protestáns vallás és az angol nyelv a társadalmilag magasabb szinten álló rétegekhez kötődött, így nem maradt fönn számottevő zenei anyag ebből az időszakból. Az 1700-as években rögzítettek néhány ír dalt, amelyet az angol nyelvű dublini közösség mulatságain énekeltek, így maradt fönn az Eibhlín a Rún is.

<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/yHTkFlrQBd8 height=190 width=280 border="0" scroll=no </websiteFrame>

A felvételen az Eibhlín a Rún / Eileen Aroon című dal hallható Cathy Jordan előadásában, akit az ír zene kedvelői főként a Dervish nevű együttesből ismerhetnek.

A városi műveltség azonban főként Londonra és Európára figyelt - hogy fölzárkózva - átvegye zenéjüket is. A történelmi egyenlőtlenségek ellenére, az osztálytudat nem meghatározó Írországban a zene szempontjából. Néhány tehetős és szellemi tevékenységet folytató személy is játszott népzenét Piper Jackson (az egyik leghíresebb dudás férfi, a Piper itt becenév: ’dudás’) idejében. Az ulsteri népzene nagy részét protestáns, főként skót telepesek honosították meg. A bevándorló ír munkások (spailpíní, később „tattie-howkers”)és utazók („tinkers”) fontos közvetítői voltak a zenének és a daloknak Írországban, illetve Anglia és Írország között.

Parish of Sorn krumpliföldjén dolgozó ír munkások.

Az oktatás demokratizálódásával a 20. században a népzenei képzés részben tanárok és más tanult emberek kezébe került, részben pedig olyanok foglalkoztak vele, akik csupán amatőrként érdeklődtek a zene iránt, ügyes előadók, akik a vidéki elődöktől tanult saját zenét adták tovább. Az angol és skót anyanyelvű nők lírikus dalokat énekeltek általában; az ír nőkhöz ugyancsak jellegzetesen női műfajok tartoztak (caoineadh 'siratót', amhráin bheannaithe vagy dánta 'vallási énekeket ', és altatókat). A népzenei „revival” után, a női előadók sokkal megszokottabbakká váltak. Korábban csak a társadalmilag elfogadott hangszereken játszottak: koncertinán és hárfán. A gyerekek – úgy tűnik – az angol nyelvű hagyományt (play-song, gyerekdalok) viszik tovább. A gyerekek számára kevés lehetősége adódik arra, hogy népzenét tanuljanak és egyre sürgetőbb problémát jelent, hogy támogatókat találjanak a zenei oktatáshoz.