Az ausztrál zene általános jellemzői
Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját.
Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. [1](7) Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. [2]
Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén (Pintupi) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett [3].
Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. Északkelet-Arnhem-földön a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő ritmusverő fának (Billma) és a didzseridunak (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.
Közép-ausztrál törzsek esetében (Pitjantjatara, Pintupi) [4] tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. [5] Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.
A dalok szövege általában hosszabb-rövidebb szavakból áll, melyeknek konkrét jelentése nincs. Amennyiben a szövegeknek több jelentésrétege van, a szavak más-más jelentéstartalmat és spirituális minőséget hordozhatnak. Minél mélyebb a jelentéssík, értelmük annál kevesebb egyén számára férhető hozzá, vagyis a dal annál nagyobb szentséget hordoz. A szavak mélyebb, szellemi értelmezése az egymást emberéleten át követő beavatások során tárul fel. A dalok ezen értelmezése avatatlanok előtt szigorúan titkos, melynek megsértése súlyos következményeket von maga után.
Jegyzetek
- ↑ „Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions.
- ↑ Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a Rarrk kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. Lásd. Howard Morphy – Becoming art. Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát.
- ↑ Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions
- ↑ Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions
- ↑ Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.
