A sotho és tswana zene
A sotho/tswana és a nguni népek zenéje közötti legnagyobb különbség a vokális zenében megjelenő dicsőítő elem. Valószínűsítik, hogy a sothok és tswanák gyorsabb ritmusai és tempói a nguni típusú zenékhez képest inkább alkalmasak a gyorsabb, narratív jellegű dicsőítő énekek előadására, amelyek történelmi eseményeket vagy híres hősök, családok életét beszélik el. Az ilyen dicsőítő énekeket csoportos éneklés kíséri a háttérben.
A sotho énekes zene főképp pentaton vagy pentaton-jellegű és kérdés-felelet forma jellemzi. A csoport által előadott válasz általában statikus, míg a szóló rugalmas; a vezetőket gyakran úgy választják ki, hogy mennyire szuggesztíven tudják előadni a narratív szólamot. A régebbi stílusú énekes előadásokban sotho férfiak adtak elő dicsőítő énekeket, lábukkal dobolva a ritmust.
A tswanákra is a vokális zene jellemző. A zenét a társadalmon belül betöltött funkciója szerint osztályozzák. Ezek közé tartoznak a tswana fiúk beavatási rituáléján énekelt dalok, amelyeket a körülmetélést oktató iskolában hosszú ideig tanulnak, külön vezető segítségével. A fiatal tswana lányok serdülőkorukban oktatásban részesülnek, melyben a zene és a tánc fontos szerepet kap. Egyik speciális táncuk a radikgaratlane, melynek alkalmával a nőket istennek maszkírozzák, és agyagszarvakat viselnek. Egy egész éjszakán át tartó táncos szertartás során minden fiatal lány felkészül a házasságra, és amikor visszatérnek a családjukhoz, a család különleges dalokkal fogadja őket.
A zene természetesen a hagyományos esküvő részét is képezi, ahol a résztvevők táncot adnak elő. Emellett a varázslók a rossz szellemek elűzésére gyakran kérik a közönséget, hogy énekeljenek és tapsoljanak a gyógyító ceremóniák során. A temetéseken is gyakran zenélnek, valamint előfordulnak esőhívó rituálék is. A gyermekek énekes zenéjében jellemzőek a kiszámolók, mondókák és az énekes játékok. A felnőtt munkadalok és a sörözések során előadott énekek szintén gazdagítják a tswana énekes zenét.
A tswana közösségi énekes zene gyakran kapcsolódik az éves mezőgazdasági ciklushoz, a betakarítás utáni időszakban gyakoribb a zenei tevékenység, a sörözés közben előadott éneklés és táncok. Ősszel a munkadalok, télen a gyermekeknek a tűz mellett énekelt dalok jellemzőek. Tavasszal a nők és gyermekek énekléssel űzik ki a vetésből a madarakat. A nyár a
sörfőzés és a sörözést kísérő táncok ideje.
