Burját hangszeres zene

A hangszeres zenének nincs hagyománya a vidéki ehiritek körében. Előbb-utóbb minden esetben kiderült, hogy egy hangszer valamilyen más területéről származik. A helyi származású zenészek ulán-üdei tanulmányaik során tanultak meg rajta játszani vagy a munkahely központi kijelölésével kerültek más területekről származó zenészek, táncosok, énekesek, hangszerkészítők Uszty-Ordába. Ez az egységes burját kultúra kialakításának központból irányított modern folyamata.

Morin-húr: népi cselló (vonóval), férfi szimbólum, kizárólag férfiak játszanak rajta, az elnevezés (szószerinti fordításban ’lovas húros’ azaz lovas hangszer) is rámutat, hogy húrja lószőrből fonott, teste és feje lóalakra faragott. A hangszert Mongóliában is használják, innen terjedhetett el a hangszer északra és nyugatra. Láthatóan ezen hangszer használatának a legutóbbi időkig nincs hagyománya az ehiritek körében, melyekre kevésbé hatottak buddhista és pravoszláv hatások (FOTÓ, HANG: KHAMUTAJEV APÓ 1993; VIDEO: KHARAZARGAJ 1998.

Csanza: feltehetően kínai eredetű háromhúros pengetős hangszer, dobja kígyóbőrrel fedett, pengetővel játszanak rajta (KÉP ÉS HANG: NOVONIKOLAJEVSZK 1993).

Jatag: citera, a koreai hárfával és a japán kotóval rokonságot mutató, női hangszer. A hangszer őshazája után Délkelet-Ázsiában (talán Vietnamban) nyomozhatjuk sikeresen (KÉP ÉS HANG: KHARAGANA 1993).

Limbe: fafuvola, mely keletről, feltehetően a buddhizmus térnyerésével érkezett a nyugati burjátok körébe.

Szúr: fafurulya, melyet a közép-ázsiai és dél-szibériai török népeknél (így például a kirgizeknél és a sóroknál) is megtalálhatunk (VIDEO: KHRAZAGAJ 1998).