Gyaling
A gyaling (t: rgya-ling) fúvókája fémből (sárgaréz) vagy fából készül, dupla bambuszmembránnal, a törzsét keményfából, míg a tölcsér részét vörösrézből csinálják. A törzsön hét lyuk található. Hossza 65-70 cm. Az oboának dallamvezető szerepköre van a tibeti kolostori zenekarban. A gyaling valószínűleg arab eredetű hangszer, és ez került a legkésőbb a tibeti templomi kolostori zenekarba. Bár az oboa nagy melodikus lehetőségeket rejt magában, mégis tibeti használata trillákra és különböző magasságú tartott hangokra korlátozódik. A négy nagy iskola, más-más hangnemű tibeti oboát használ, így négy típusa van a gyalingnek, a metok csharbeb (t: me-tog char-’bebs) „esőfelhő virága”, melyet a nyigmapa (t: rnying-ma-pa) rend használ, a ngadrik (t: nga-’grig) „megfelelő dob”, melyet a gelukpa (t: dge-lugs-pa) rend használ, a szungma tasi (t: bsung-ma bkra-shis) „szerencsés illat”, melyet a kagyüpa (t: bka'-rgyud-pa) rend használ, és a cheringma (t: tshe-ring-ma) „hosszú életanya”, melyet a szakjapa (t: sa-skya-pa) rend használ.