Difference between revisions of "A Közel-Kelet zenéje"
(→Kapcsolódó szócikkek) |
|||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
*[[Makámelmélet]] | *[[Makámelmélet]] | ||
*[[Ritmusok a Közel-Keleten]] | *[[Ritmusok a Közel-Keleten]] | ||
| + | *[[Szakrális zene a Közel-Keleten]] | ||
[[Kategória:Közel-Kelet]] | [[Kategória:Közel-Kelet]] | ||
A lap 2011. február 1., 10:06-kori változata
A Közel-Kelet zenei anyaga felosztható többféleképpen. Az egyik lehetséges felosztás a társadalmi rétegek szerinti, de elkülöníthetjük őket funkció szerint is; beszélhetünk továbbá általános, vagy csak egy bizonyos térségre jellemző jelenségről; végül pedig lehetséges egy történeti felosztás is. Felmerül a kérdés, hogy mi szükség van régi idők zenéjét felidézni. A válasz erre az, hogy a Közel-Kelet esetében mindegyik réteg egyszerre van jelen. Szíriában például az 1200 éves muwashahokat éneklő Sabah Fakhri ugyanakkora sztár, mint a zenetévék popénekesnői. Egy másik kérdés lehet, hogy miért nem külön tárgyaljuk az egyes népcsoportok zenéit? Jogos a kérdés, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a zenei kultúrák határai nem mindig követik az etnikai, vagy nyelvi határokat. Bizonyos hangszerek, vagy daltípusok kötődhetnek inkább egyfajta életmódhoz, vagy egy bizonyos foglalkozáshoz. Külön dalaik lehetnek a különböző vallásoknak, amelyek akár világszerte egységesek lehetnek. Ezen kívül vannak bizonyos elemek, amik egy zenei kultúrkör egészére érvényesek.
A Közel-Kelet esetében a modalitás lehet az egyik ilyen egységes jellemző. Ez nem pusztán a harmóniák, vagy az összhangzattani funkciók hiányát jelenti, hanem egyfajta zenei gondolkodásmódot, a zenei kreativitás megnyilvánulásának egy bizonyos típusát. Modális zenei gondolkodásmód alatt itt azt értjük, hogy a zenei jelleg a (dallamok esetében) térbeli (horizontális) és (a ritmusok tekintetében) időbeli elrendezés milyenségében fejeződik ki, a zenei történés pedig nem más, mint az ilyen jellegek közötti váltás, vagyis moduláció. A másik közös jellemző pedig az egyszólamú dallamvezetés és a ritmikai többszólamúság. A harmadik közös jegy a hangrendszerek hasonlósága. Ez alatt azt értjük, hogy a Közel-Keleten szinte mindenhol hasonlóan használják a negyedhangokat, és egyéb mikrohangközöket. Ezen kívül össze lehet kapcsolni a régiót a jellemző hangszerek szempontjából is. Másfelől ez nehéz kérdés, hiszen nagyon sok, a világ más tájain is előforduló hangszer eredete vezethető vissza a Közel-Keletre.
De lássuk most a jellemző kategóriákat! A Közel-Keleten klasszikus zene, mint ahogy régen Európában is, leginkább udvari zeneként létezett, mára azonban ezeket a szerzemények – az itt is meghonosodott hangversenytermeken kívül – a mevlevi szúfik szertartásain hallhatjuk, vagy zenetanulás során ismerkedhetünk meg velük. Némelyik szerzemény közkedvelt darab lett, és spontán koncerten is elhangozhat. Mivel a térség kultúrája elválaszthatatlanná vált az iszlámtól, a vallásos zene a mindennapi élet részét képezi, ezért ezt is tárgyaljuk. Vannak ugyanakkor nem iszlám közösségek is, akiknek zenéje viszont alkalmazkodott környezetéhez. Szeretnénk bemutatni az egyes régiókra jellemző városi zenéket, valamint a pásztorok, nomádok zenei világát. Végül, hogy a kép teljes legyen, szót ejtünk a kortárs szórakoztató zenéről is.
