Difference between revisions of "A zene és ének szerepe a tuaregek társadalmában"
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A zene és költészet nagyon fontos a tuaregeknél, és a közösségi élet minden aspektusában, eseményében megtalálható, a születésnél, avatásnál, házasságnál, gyógyításnál és egyéb szociális eseményeknél, ünnepeknél. Zenéjük sok esetben lírikus, mely énekekkel tűzdelt, s melyekben a historizáló, dicső múltról emlékeznek, az aranykorra, mikor a kifejezés, illetve fogalom: a „sivatag urai” sokat jelentett a Szaharában. Dicsőítő verses dalkötegekben emlékeznek legendás uralkodóikra, vagy harcosaikra, azok tetteire, a régmúlt eseményeire, ám sok szerelmi témájú, vagy a sivatagról és hangulatairól, esetleg állataikról szólnak. Zenészeiket, különösen ha azok magas szintre jutnak tudásukban, nagyon megbecsülik. Sajnos a korabeli leírások inkább a háborúskodás történelmi eseményeit voltak hivatottak közölni, ritkán terjedtek ki a társadalom mélyebb szintű vizsgálatára, melynek egyik oka a tuaregek életterének nehéz megközelíthetősége lehetett, valamint az, hogy a tuaregek a legutóbbi időkig elzárkózott életmódot folytattak. | A zene és költészet nagyon fontos a tuaregeknél, és a közösségi élet minden aspektusában, eseményében megtalálható, a születésnél, avatásnál, házasságnál, gyógyításnál és egyéb szociális eseményeknél, ünnepeknél. Zenéjük sok esetben lírikus, mely énekekkel tűzdelt, s melyekben a historizáló, dicső múltról emlékeznek, az aranykorra, mikor a kifejezés, illetve fogalom: a „sivatag urai” sokat jelentett a Szaharában. Dicsőítő verses dalkötegekben emlékeznek legendás uralkodóikra, vagy harcosaikra, azok tetteire, a régmúlt eseményeire, ám sok szerelmi témájú, vagy a sivatagról és hangulatairól, esetleg állataikról szólnak. Zenészeiket, különösen ha azok magas szintre jutnak tudásukban, nagyon megbecsülik. Sajnos a korabeli leírások inkább a háborúskodás történelmi eseményeit voltak hivatottak közölni, ritkán terjedtek ki a társadalom mélyebb szintű vizsgálatára, melynek egyik oka a tuaregek életterének nehéz megközelíthetősége lehetett, valamint az, hogy a tuaregek a legutóbbi időkig elzárkózott életmódot folytattak. | ||
| − | + | <br> | |
Nincs nagy hangszerrepertoár a tuaregeknél, mert a nomád életmód nem teszi lehetővé nagy hangszerarzenál tartását, mely a környezetükben, a Szaharán kívül élő népekre, s vele egész Nyugat és Észak, valamint Közép-Afrika északi területeire nagyon is jellemző. | Nincs nagy hangszerrepertoár a tuaregeknél, mert a nomád életmód nem teszi lehetővé nagy hangszerarzenál tartását, mely a környezetükben, a Szaharán kívül élő népekre, s vele egész Nyugat és Észak, valamint Közép-Afrika északi területeire nagyon is jellemző. | ||
A vokális zene talán a legfontosabb számukra, melyet férfiak és nők is művelnek, ám három hangszerük szintén fontos szerepet tölt be muzikalitásukban. Ilyen az egyhúros, kis vonós-hangszer, az [[Imzad|imzad]] (északi dialektusban), vagy anzad (déli dialektus szerint), a nem túl nagy mozsárdob a tende, és a háromhúros lant a [[Tahardent|tahardent]]. E három hangszer nem túl sok, ám mindegyik nagyon szorosan kapcsolódik az általuk életre keltett darabokhoz, azok pedig mélyen kötődnek a közösségekhez. A zene, illetve vokális darabok nemektől, stílusoktól és eseményektől függően kerülnek előadásra, mindig csak bizonyos alkalmakkor. Meghatározott, ki énekel, vagy zenél, és mikor, zenélési alkalmakait nagyon megbecsülik, és igen fontosak a közösségek életében. | A vokális zene talán a legfontosabb számukra, melyet férfiak és nők is művelnek, ám három hangszerük szintén fontos szerepet tölt be muzikalitásukban. Ilyen az egyhúros, kis vonós-hangszer, az [[Imzad|imzad]] (északi dialektusban), vagy anzad (déli dialektus szerint), a nem túl nagy mozsárdob a tende, és a háromhúros lant a [[Tahardent|tahardent]]. E három hangszer nem túl sok, ám mindegyik nagyon szorosan kapcsolódik az általuk életre keltett darabokhoz, azok pedig mélyen kötődnek a közösségekhez. A zene, illetve vokális darabok nemektől, stílusoktól és eseményektől függően kerülnek előadásra, mindig csak bizonyos alkalmakkor. Meghatározott, ki énekel, vagy zenél, és mikor, zenélési alkalmakait nagyon megbecsülik, és igen fontosak a közösségek életében. | ||
A lap 2011. május 15., 11:50-kori változata
A zene és költészet nagyon fontos a tuaregeknél, és a közösségi élet minden aspektusában, eseményében megtalálható, a születésnél, avatásnál, házasságnál, gyógyításnál és egyéb szociális eseményeknél, ünnepeknél. Zenéjük sok esetben lírikus, mely énekekkel tűzdelt, s melyekben a historizáló, dicső múltról emlékeznek, az aranykorra, mikor a kifejezés, illetve fogalom: a „sivatag urai” sokat jelentett a Szaharában. Dicsőítő verses dalkötegekben emlékeznek legendás uralkodóikra, vagy harcosaikra, azok tetteire, a régmúlt eseményeire, ám sok szerelmi témájú, vagy a sivatagról és hangulatairól, esetleg állataikról szólnak. Zenészeiket, különösen ha azok magas szintre jutnak tudásukban, nagyon megbecsülik. Sajnos a korabeli leírások inkább a háborúskodás történelmi eseményeit voltak hivatottak közölni, ritkán terjedtek ki a társadalom mélyebb szintű vizsgálatára, melynek egyik oka a tuaregek életterének nehéz megközelíthetősége lehetett, valamint az, hogy a tuaregek a legutóbbi időkig elzárkózott életmódot folytattak.
Nincs nagy hangszerrepertoár a tuaregeknél, mert a nomád életmód nem teszi lehetővé nagy hangszerarzenál tartását, mely a környezetükben, a Szaharán kívül élő népekre, s vele egész Nyugat és Észak, valamint Közép-Afrika északi területeire nagyon is jellemző.
A vokális zene talán a legfontosabb számukra, melyet férfiak és nők is művelnek, ám három hangszerük szintén fontos szerepet tölt be muzikalitásukban. Ilyen az egyhúros, kis vonós-hangszer, az imzad (északi dialektusban), vagy anzad (déli dialektus szerint), a nem túl nagy mozsárdob a tende, és a háromhúros lant a tahardent. E három hangszer nem túl sok, ám mindegyik nagyon szorosan kapcsolódik az általuk életre keltett darabokhoz, azok pedig mélyen kötődnek a közösségekhez. A zene, illetve vokális darabok nemektől, stílusoktól és eseményektől függően kerülnek előadásra, mindig csak bizonyos alkalmakkor. Meghatározott, ki énekel, vagy zenél, és mikor, zenélési alkalmakait nagyon megbecsülik, és igen fontosak a közösségek életében.
