Az indiai száród

A száród (sarod, sarode) a hindusztáni klasszikus zene khyal stílusának egyik legfontosabb hangszere. Pengetős hangszer, 4 dallam-, 2 ritmus- és – iskolánként változóan – 13-19 rezonáns húrja van, rezonánsa bőr, üreges nyakát pedig érintők nélküli, hajlított acél fogólap fedi. Játéktechnikájának jellegzetessége, hogy a zenész az acél és bronz húrokat körme hegyével fogja le, így téve lehetővé az indiai zenére jellemző hajlításokat (mínd). A száród – a szitárhoz hasonlóan – a 19. század második felében alakult ki, és mai formáját csak a 20. század közepére nyerte el. Mára három fő száród iskola, stílus (gháráná) alakult ki, és mindegyik Seniya-nak vallja magát, ami azt jelenti, hogy az iskola a legendás mogul kori zenész, Miyan Tansen által alapított mester-tanítványi láncolat örököse és folytatója. Száród gháránák és jelentős képviselőik: Sahjahanpur Gharana Radhika Mohan Maitra Buddhadev Das Gupta Bangash Gharana Hafiz Ali Khan Amjad Ali Khan Maihar Gharana Allauddin Khan Ali Akbar Khan További híres száród játékosok: Bahadur Khan, Vasant Rai, Sharan Rani, Biswajit Roy Choudhury, Tejendra Majumdar, Aashish Khan, Rajeev Taranath, Brij Narayan Számontartott nem indiai száródosok: Ken Zuckermann, David Trasoff, Stephen James