Country zene. Az észak-amerikai country mint ellenállás és változásai a II. világháború után

A lap korábbi változatát látod, amilyen Bandolo (vitalap | szerkesztései) 2011. október 12., 08:03-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A countryzene egyfelől az amerikai értékek legjavát és az amerikai élethez való pozitív hozzáállást reprezentálja, másfelől a csavargók, hobók szövegei láttatják az amerikai álom másik oldalát is, a nyomort és a rasszizmust. A countryzene elkezdett összefonódni egyfajta politikai ellenállással, amely az amerikai álom megvalósulásának formáit, hátulütőit és tabuit feszegette.
A countryzene, mint a fennálló hatalom elleni lázadás első alakja Woody Guthrie volt, aki komor, gitáralapú népzenei stílusban írta meg a Dust Bowl Ballads-t (1935-ben, majd először 1940-ben jelent meg), a Nagy Válság dalát, így vált ekkor az USA elsőszámú dalszerzőjévé. 1940-ben, miután New Yorkba ment, a politikai ellenállás hangja lett, ezt a Pretty Boy Floyd (1939), a This Land Is Your Land (1940-ben és 1944-ben adták ki), Ludlow Massacre (1944), 1913 Massacre (1944), Deportee (1948) és a Ballads Of Sacco & Vanzetti (1947) című dalokkal érte el. Írt ugyanakkor számos populáris dalt is; Oklahoma Hills (1937), Pastures Of Plenty (1941), Reuben James (1941), So Long It's Been Good To Know You (1942), Philadelphia Lawyer (1946). Dalait régi hillbilly dallamokra írta.
Az 1930-as években a baloldal megerősödött, védelmet találva a New York-i Greenwich Village-ben. A Village Vaguard nevű jazz klubot Max Gordon nyitotta meg 1939-ben, mely hamarosan a fehér ellenzékiek törzshelyévé vált.
A populáris zenére, mint szociálpolitikai tiltakozásra az egyik legfontosabb példa Yip Harburg szerzeménye (a zenéjét Jay Gorner írta) Brother Can You Spare A Dime (1932), melyet Bing Crosby énekelt. A Wizard of Oz-t (1939) szintén Harburg írta, és ugyancsak a Nagy Válság élményét beszélte el újra.
Guthrie mellett, más népzenészek is írtak tiltakozó dalokat, ilyen volt Earl Robinson Joe Hill (1936) című dala is, melyet egy vezető meggyilkolásáról írt. Az ellenállás jelentősebb alakjai közé tartozik még Pete Seeger és Gordon Jenkins. Az 1950-es évek közepén a korábbi stílusok átadták helyüket az újabb rock and rollnak, amelyet afroamerikai minták határoztak meg. A rádióállomások közvetíteni kezdték az új zenét, amely a fiatalabb közönségnek szólt, számos olyan régi hallgatót elveszítve, akik számára egyáltalán nem volt élvezhető az új zene. Ez a hallgatóság egyre jobban érdeklődött az akkori countryzene iránt, amely mindinkább megfelelt az elvárásaiknak. Ebben az időszakban a countryzenét játszó rádiók egyre népszerűbbé váltak, és olyan hallgatóságot is megnyertek maguknak, akiket korábban nem érdekelt a country. Az egyenletes hangzásból kimaradtak a hegedűk és a steel gitárok. Jim Reeves és Eddy Arnold tipikus alakjai ennek az időszaknak.
A II. világháború utáni években Dél-Kalifornia jelentősen hozzájárult a countryzene fejlődéséhez, amikor az előadók keletről nyugatra vándoroltak. Az 1960-as években Bakersfield vállalt központi szerepet a countryzene fejlődésében, olyan művészekkel, mint Buck Owens és Merle Haggard.
A ’60-as évek közepétől a countryzene különböző irányzatokra szakadt. Egyfelől hagyományos countryra, amelyben olyan fiatal előadók használták a steel gitárt és a hegedűt, akik érdeklődtek a „hagyományos” hangzás iránt. Másfelől egy kevert stílusú countryzene is napvilágot látott. Ez a zene erősített hangszerekkel, kidolgozott színpadi játékkal vágott magának utat a popzene irányába.
A countryzene története a hagyományos anyagtól a kereskedelmi célokra szánt mesterséges produktumokig vezet, a regionálistól a nemzeti piacig. Mindazonáltal a countryzene azokon a helyeken maradt népszerű, melyek erősen kötődnek a vidékhez. A countryzene egyik jellegzetessége kezdetektől fogva, egy idealizált életforma központba állítása, ami azonban sosem létezett a valóságban. Amikor a countryzene a városban is kedveltté vált, szorosan összekapcsolódott a vidék utáni vággyal, a vidéki élet mint érték képzetével. A múltat a jelenhez képest mindig jobbnak hitték. A múlthoz való visszatérés vágya konzervatív politikai értékekhez társult, a munkásosztályhoz és a középosztályhoz.
A korai időszakban a regionális zenét a régióhoz tartozó hallgatóság számára közvetítették. A fellépők a helyi hallgatóság előtt játszottak, majd turnéra indultak egy meghatározott területen belül. Amikor bejárták az adott területet, elszegődtek egy másik rádióállomáshoz. A felvételek fokozatosan átvették a közvetítések szerepét, a nemzeti piac kialakulásával párhuzamosan.
Ma már csak kevés regionális előadás fordul elő. A televíziós közvetítések sokkal inkább regionálisak, mint helyiek, de legtöbbször nemzeti közvetítések. A rádiós közvetítések leginkább olyan dalokat játszanak, amelyek a legnépszerűbbek az Államokban. Számos kábelcsatorna közvetít country zenét, de ezek a televíziós adók nemzetileg megosztottak, még akkor is, ha több régió is kedveli adásaikat.
Annak eredményeképpen, hogy az amerikai katonák a II. világháború során magukkal vitték a country zenét, nemzetközi érdeklődés is kialakult a műfaj iránt, és az egész világon ismertté, népszerű vált.

Személyes eszközök