Difference between revisions of "Hangszerek Észtországban"
a (Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
Az [[:Kategória:aerophon hangszerek|aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[pentachord]] és a [[diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br> | Az [[:Kategória:aerophon hangszerek|aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[pentachord]] és a [[diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br> | ||
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez. | Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez. | ||
| + | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| + | [[Észt népdalok]] | ||
| + | |||
[[Kategória:Észtország]] | [[Kategória:Észtország]] | ||
[[Kategória:észtek]] | [[Kategória:észtek]] | ||
[[Kategória:Kannel]] | [[Kategória:Kannel]] | ||
[[Kategória:duda]] | [[Kategória:duda]] | ||
A lap 2011. május 6., 00:09-kori változata
A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a kannel. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.
Az aerofon hangszerek családjából külön említést a duda érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr pentachord és a diatonikus dúr a legjellemzőbb.
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
