Difference between revisions of "Hangszerek Észtországban"
a (Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
(formai jav.) |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
|dátum = | |dátum = | ||
|zenei kultúra = észt | |zenei kultúra = észt | ||
| − | |hangszercsoport = | + | |hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek] |
|forrás = Fotó: Paul Lenz | |forrás = Fotó: Paul Lenz | ||
}} | }} | ||
A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | ||
| − | Az | + | Az [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord] és a [http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr] a legjellemzőbb.<br> |
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.<br><br><br> | Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.<br><br><br> | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
A lap jelenlegi, 2012. november 28., 13:33-kori változata
|
Kannel. | |
|
| |
| Név | Kannel. |
| Dátum | |
| Zenei kultúra | észt |
| Hangszercsoport | Kordofon hangszerek |
| Forrás | Fotó: Paul Lenz |
A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a kannel. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.
Az aerofon hangszerek családjából külön említést a duda érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr pentachord és a diatonikus dúr a legjellemzőbb.
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
