Hindu idő-táblázat

A lap korábbi változatát látod, amilyen 80.99.112.234 (vitalap) 2011. június 5., 15:59-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

India történetének legfontosabb évszámai időszámításunk kezdetéig

A kortárs indiai tudósok India őstörténete kapcsán az alábbi kronológiai táblázatot tekintik elfogadhatónak és mérvadónak: -500 000: Kőszerszámok Észak-Indiában. -40 000: A közép-indiai vadász és gyűjtögető életmódot folyatató embercsoportok festett sziklabarlangjai. Hasonló csoportok Észak-Pundzsáb területén, szélfogós tűzőrzés. -10 000: A Taittiríja Bráhmana 3.1.2. referenciája a Púrvabhadrapada, Nakshasztra keleti megjelenéséről. Ez a Véda első referenciája. -10 000: A védikus kultúra kezdete, Szanáthana Dharma megjelenése. -8500: Taittiríja Szamhitá 6.5.3. e korban Védáról beszél. -7000: A korai védikus kor kezdete. -7000: Mánu Vaivaszvata megjelenése, a Szaraszvatí-Dríshadvati kor kezdete. -7000: Bizonyíték a ló megjelenésére a Gangesz-völgyben. -7000: Az Indus-Szaraszvatí terület lakói (Mehrgarh) rizst termelnek, kecskét és juhot tartanak, valamint vályogtégla- és kőházakat építenek. -6776: A hindu királyságok kezdete. -6500: A Rig Véda versei (1.117.22., 1.116.12., 1.84.13.5.) a téli napfordulót a Bak jegyében megjelenőnek írják le, mely utal e Véda rész ősi eredetére. -6000: Korai települések a Szaraszvatí-folyó mellett. Virágzó mezőgazdaság Radzsaszthán területén. -5500: Mehrgarh falvak lakói kiégetett cserépedényeket és agyagfigurákat készítenek, melyeket a korai Shakti hit jelének tekintünk, drágakövek és tengeri kagylók megjelenése távoli kultúrákkal való kereskedelemre utal. -5500: A későbbi Puránákban említett asztronómiai és asztrológiai események ideje. -5000: Az Indus-völgyi (Indus-Szaraszvatí) civilizációk: Harappá és Mohendzso-Dáró. E dátumot 12 méter mélységű ásatások eredményeképpen határozták meg. A tűz-oltárok jelenléte a házakban védikus Jadzsná rítusokra utalnak. A Sivához történő imádságok első megjelenése. -3928: Július 25-e a Rig Védában leírt teljes napfogyatkozás ideje. -3200: Hindu csillagászok (nakshatra darsas) védikus szövegekben rögzítik megfigyeléseiket (téli és nyári napfordulók, tavaszi és őszi együttállások) 27 fix csillag figyelembe vételével. A Föld tengely körüli forgás-eltérésének (equinox) ismerete, amely 25 000 éves ciklusokban váltakozik. -3102: A Káli hindu naptár kezdete, a hindu Káli Júga kezdete. -3100: A Mahábhárata csatájának kezdete, valamint Krishna (Vishnu) megjelenése és tevékenysége. -3100: A korai-védikus periódus vége és a védikus periódus kezdete. -3100: India magában foglalja Afganisztán területét. -3100: Az árja népek elfoglalják Iránt, Irakot és a Szaraszvatí-völgy határát. A hét folyó (Szabta Szindhu), melyek a Rig Védában szerepelnek, csak India területét jelentik, s ennek értelmében az Indus-Szaraszvatí völgy népei és a Rig Védában említettek azonosak, tehát az általános történelem-felfogással ellentétben, Indiában egyáltalán nem volt árja invázió. Ez szemben áll azzal a nyugati történeti koncepcióval, amely az árjákat, mint különálló etnikai, illetve nyelvi csoportot tünteti fel, akik elözönlötték volna Észak-India és a Gangá-fennsík területét. Az indiai történetkutatás jelen feltételezése szerint az árja hódítás valószínűtlen, de legalább is nagyon kérdéses. E nézet szerint az árja jelentése ’a spirituális tudás kultúrája’, és nem egy népet, vagy népeket jelöl. -3000: Háziasított lovak Dél-Indiában. -3000: Saiva Ágamák keletkezése a tamil Szangam szerint. -2700: Indus-völgyi ásatások Siva kultuszra utaló nyomai, Sivának mint Basupatinak ábrázolása. -2600: Az Indus-Szaraszvatí civilizáció csúcsa. -2600: Első Vísvámitra király uralkodása, és a védikus himnuszok ma ismert formájukban való megjelenése. -2600: A Védákban említett Dríshadvati-folyó kiszáradása, melyből valószínűsíthető a Jamuná- folyó mederváltozása és a Gangával (Gangesz) való egyidejű összeköttetése is. -2500: Az Indus-Szaraszvatí kultúra fő periódusa, amely nagyban függ a rizstermeléstől és a szövet előállítástól, mely az Attharva Védában is említést nyer. A Szaraszvatí melletti települések nagy része mezőgazdasági jellegű. Mohendzso-Dáró a kereskedelmi központ, Rakhigari és Ganverivala Mohendzso-Dáró nagyságú települések, hasonlóan Dholarvirá-hoz Kuttch-ban. -2500: A Krittiká (a Taurusban megjelenő asztronómiai történések) a Jadzsúr és Addharva Véda himnuszokban, valamint a Bráhmanákban. Ez egyezik olyan harappai pecsétekkel, melyek hét nő formájában őrzik a tüzet. -2050: Védikus szemléletű népekre utaló nyomok Afganisztánban és Perzsiában. -2051: Divodásza uralkodása (-1961-ig), akinek bizonyítható kapcsolata van a babiloni Indatu királysággal. -2040: Ráma királyfi (a Rámájana fő alakja, Vishnu avatárja) születése Ajódhjában. -2033: Dasaratha király uralkodása, Rávana uralkodása Lanká szigetén. -2000: Az első lejegyzett saiva Ágamák. -1915: A madurai Össz-Tamil-Szangam Thiruparankundramban. -1900: A késői védikus periódus vége és a védák utáni korszak kezdete. -1900: A Szaraszvatí-folyó kiszáradása, ezáltal az Indus-Szaraszvatí kultúra és a védikus kultúra vége. (Ezután az ősi indiai civilizáció a Szaraszvatí-folyótól a Gangához tevődik át, mely védikus népek vándorlását is jelentheti Indiából a Közel-Kelet irányába, valószínűleg a Mittani és Kassites vonatkozásában, akik védikus istenekhez imádkoznak). A Sutlej- folyónak az Indusba való beáradása az Indus medrének környékét árvizekkel veszélyezteti, a klimatikus változás a Szaraszvatí-folyó volt területét a szárazság miatt lakhatatlanná teszi. -1500: Dvarka város (Gudzsarát) megjelenése, amely az első kőből épült kikötőváros, ahol a korai Bráhmi írás és ábécé használatos. A város Mohendzso-Dáró-nál nagyobb, és jelzi az Indus-völgyi civilizáció urbanizációját a Gangá-völgyi új települések irányában. -1500: Finomított vas és fém technológia Dvarkában és Kashmirban. Fahéj exportja Keralából a Közép-Keletre. -1472: Dhritasráshtra király uralkodása (a Kauravák atyja), Judhisthira király, a Pándavák atyjának uralkodása. A szent Jádzsnavalkja élete. -1450: A Rigvéda-szamhitá biztos lezárása. A korai upanishádok keletkezése és a Vedánga- szútra irodalom megjelenése. -1424: A Bhárata csata ideje (Kurukshetra) a Mahábháratában. Parikshit király (Ardzsuna unokájának) születése. -1350: A Boghaz Koi-i (Törökország) kőfaragás, amely védikus isteneket (Mitra, Varuna, Indra és a Nászátják) ábrázol. -1316: A Mahábhárata végleges formájának ideje (melyet a hagyomány Vjászának tulajdonít). -1300: Pánini megírja az Aszshtádjájit, mely a szanszkrit nyelvtan 4000 szabályát rögzíti. -1300: A klasszikus zene (sásztrija szangít – szabályos zene) megjelenése, alapját a védák recsitálásának szabályai adják. Hétfokú hangsorok használata és húros, pengetős, valamint kifinomult ütőhangszerek megjelenése. A víná (Rúdra Bín) és családjának kifejlődése. -1300: Valószínűsíthető változások a Mahábháratában és a Rámájanában. A Puránák változásai. Korai szmriti irodalom. -1255: Magadhai Suchi megírja a Djotisha Vedángát, beleértve azokat az asztronómiai megfigyeléseket, melyek az Asleshá Nakshatraban foglaltak. -1000: A késői védikus periódus vége.

 -950:	Zsidók érkezése Indiába, Salamon király kereskedelmi flottájával.
 -950:	A szanszkrit nyelv feldarabolódásának kezdete.
 -900:	Varanaszi (Benáresz) városának virágzása a Gangá partján.
 -800:	A kései upanishádok lejegyzése.
 -750:	A prákrit nyelvek kifejlődése Indiában. A papi szanszkrit kifinomodása és klasszikus formájának elnyerése.
 -700:	A korai szmártizmus megjelenése a szinkretikus védikus (bráhmikus - bráhmana) tradíció mellett.
 -623: (i. e. 623-tól i. e. 543-ig): Sziddhártha Gautama, Buddha élete, aki hercegi Sákja Saivite családban született.
 -600:	Susruta (Varanasziban), az orvosi műtétek atyjának élete, aki az ájurvédikus gyógyítás műtéti kivitelezője (pulzusdiagnosztika, szürkehályog-műtétek, szépítő operációk, antiszeptikumok, kemikáliák használata, toxikológia és műtéti anesztézia).
 -600:	Az ádzsivika szekta mezítelen szádhuinak megjelenése.
 -599:	Mahávira Vardhamána élete, a dzsainizmus kezdete.
 -518:	Első Dáriusz perzsa király megszállja az Indus-völgyet, de a zoroasztriánus király tolerálja a helyi vallásokat.
 -500:	Kapilla születése, aki a szánkhja-darsana filozófiát alapította.
 -500:	A tamil Szangam fénykora, a bölcs Ágasztja megírja az Agattijamot, az első tamil nyelvtankönyvet. Tolkappijam Purananuru szintén nyelvtannal foglalkozik, retorikus és költői szempontból. Összefoglalása magában foglalja a szanszkrit szavaknak a tamilban való megjelenését is.
  -486:	Adzsátasatru (i. e. 486-tól i. e. 458-ig) király uralkodása a Magadha trónon.
  -480:	Ádzsita halálának éve, aki a násztika (ateista), az első tisztán materialista szemlélet megteremtője.
  -478:	Vidzsája herceg, aki apjának Szinbabáhu királynak kitaszítottja, 700 követőjével Lanká (ma: Srí Lanka, egykor Ceylon) szigetére menekül és megalapítja az első szingaléz királyságot.
  -400:	Pánini megalkotja szanszkrit nyelvtanát, az Asthádjájit.
  -350:	Az éves esőmennyiség rendszeres nyilvántartása indiai tudósok által.
  -326:	Nagy Sándor hódításai. Észak-Indiát is megkísérli meghódítani, de ez sikertelen marad. Bizonyos helyeken görög elemek jelennek meg a hindu ábrázolásokon.
  -305:	Csandraguta Maurja, a pán-indiai birodalom uralkodója legyőzi Szelektusz görög csapatait.
  -302:	Kautilja Cshánakja (Csandraguta Maurja minisztere) megírja az Arthasásztrát, amely törvényeket és útmutatásokat tartalmaz a birodalmak politikai kérdéseiben.
  -300:	A Páncsharátra Vaishnava szekta megjelenése. Minden későbbi vaishnava szekta a Pancsharátra tanokat követi (melyet Sándilja formalizált i. e. 100 körül).
  -300:	A Pándja királyság dél-indiai alapítása, a Minákshi templom építése a fővárosban, Maduraiban. A Raméshvaram ezer oszlopos templomának építése.
  -297:	Csandragupta uralkodó dzsaina szerzetes lesz.
  -273:	Ashóka király (Cshandragupta unokájának) megkoronázása. Miután i. e. 260-ban brutális eszközökkel lfoglalja Kalingát, felveszi a buddhista hitet. Békeköveteket küld Perzsiába, Szíriába, Egyiptomba, Krétára és Észak-Afrikába. Buddhista misszionáriusokat küld Lankára, Kínába és más délkelet-ázsiai országokba. Uralkodása alatt a buddhizmus virágzik és erősödik.
  -251:	Ashóka fiának, Mahéndrának buddhista missziója Lanká szigetén.
  -250:	Maháríshi Nandinátha élete, aki a Kailásza parampará első szátguruja (szentje) volt. Nyolc tanítványa: Szantakumár, Szanakár, Szanádhanar, Szanathanar, Sivajogamúni, Patandzsáli, Vjághrapáda és Tirumular (Szundaranátha).
  -200:	Tirumular megírja a Tirumantiramot, amely 3047 versben rögzíti a saiva Ágamákat és a Védákat. Megalapítja a dél-indiai monoisztikus saiva sziddhánta filozófiai iskolát is.
  -200:	Patandzsáli Cshidambaramban megírja a Jóga-szútrákat.
  -200:	Bhogar Rishi élete.
  -200:	A szent költő, Tiruvalluvar élete. Tirukular című művében etikai és jogi kérdéseket is taglal, amelyre ma is minden dél-indiai bíróságon felesküsznek.
  -200:	Jaimini megírja a Mimámszá-szútrákat.
  -150:	Az adzsantai buddhista barlangtemplom-komplexum építése.
  -145:	A Natya Sásztra keletkezése (az írót általában Bháratának tartják), amely komplex összefoglalását adja Észak-India zenéjének és táncainak, valamint részletes ismertetést tartalmaz a drámai műfajok legapróbb szabályairól is.
  -140:	A Csóla birodalom (Tamil Nadu) alapítása.
  -130:	Menander (Milinda) király uralkodása, aki áttért a buddhizmusra.
   -58:	A Vikrama Számvat Eira hindu naptár számításának kezdete.
   -50:	A Kushána birodalom kezdete. Ez a mongol buddhista dinasztia uralta az indiai szubkontinens jelentős részét, beleértve Afganisztánt és Közép-Ázsia egy részét is.
   -10:	Ilangovadikal király (Cseralathan tamil király fia) megírja a Silappathikaramot, mely a tamil zene és tánc összefoglalását tartalmazza.
Személyes eszközök