|
|
| 1. sor: |
1. sor: |
| − | Az aymarák viszonylag jól körülhatárolható egységes földrajzi területen élnek. Ez a kietlen vidék az Altiplano (vagy Bolíviai-magasföld), amely Dél-Peruban, Észak-Chilében, valamint Nyugat-Bolívia kétharmad részén, a Nyugati- és a Keleti-Kordillerák ölelésében fekszik. Itt található a Titicaca-tó és a Poopó-tó, melyek a jégkorszakból maradtak ránk. Az aymara indiánok jelentős számban élnek még Észak-Chilében és Észak-Argentínában az Altiplanoval szomszédos magashegységekben. A híres Tiahuanaco-kultúrát nekik tulajdonítják, amely az i. sz. 700–800 körül élte virágkorát.<br><br>
| + | That's a mold-breaker. Great tihkning! |
| − | | + | |
| − | Az Altiplano népének viseleti darabjai nem térnek el az Andokban általánosan elterjedt ruházattól, de a kiegészítők, valamint a használt színek és motívumok vidékenként változnak, így ezek segítségével könnyen felismerhető, hogy viselőjük melyik közösség tagja. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, de a tavak és a Desaguadero-folyó mellett szívesen halásznak.<br>
| + | |
| − | <br>
| + | |
| − | Ez az etnikai csoport őrizte meg az Andok középső részének népei közül leginkább a Kolumbusz előtti idők zenéjét és szokásait. A hangszerek használatát a vallás és a hagyomány szabályozza. Bizonyos ünnepeken csak meghatározott hangszerek szólalhatnak meg, s így nagyrészük évente csak egyszer kerül elő. A közösség összetartozását, szoros kötelékét jelzi a közösségi hangszerek kialakulása. Ilyenek például a pánsípok, melyeken 20-30 ember játszik egyszerre. Az esős és a száraz évszakokban különböző hangszereket szólaltatnak meg. Az esős évszak novembertől márciusig tart. Ilyenkor síppal ellátott furulyákon játszanak. Kedvelt hangszereik a tarka és a mohoceno. A száraz évszakban (áprilistól októberig) síp nélküli peremfurulyákon és pánsípokon zenélnek.<br>
| + | |
| − | | + | |
| − | {{Hangszer infobox
| + | |
| − | |kép = [[Fájl:siku1.jpg|220px]]
| + | |
| − | |képaláírás =
| + | |
| − | |név = Siku
| + | |
| − | |dátum =
| + | |
| − | |zenei kultúra = Aymara indián
| + | |
| − | |hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek Aerofon hangszerek]
| + | |
| − | |forrás = Fotó: Febr1
| + | |
| − | }}
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Sicu''
| + | |
| − | Az aymara indiánok által leggyakrabban használt pánsípcsalád. Az egyes méretek között oktáv hangközökkel hangolt közösségi hangszerek. A paraszti pánsípzenét, a ''sicuriadát'' az 1950-es évek fiataljai a városokba vitték, ahol ma már gitárral és charangoval kísérik, és csak 2-4 zenész pánsípozik egyszerre. Így alakult ki a kedvelt ''huayno-sicuri'' stílus. A zene a falvakban is változásokon esett át. Ma is 20-30 ember játszik együtt, de már új (''sicu moreno'') hangszerelésben, pergődobbal (''tinya'') és nagydobokkal (''bombo'') kísérve. Ez a hangszer a városokban – spanyol nevén – ''zampoñaként'' ismert.<br><br>
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Tarka''
| + | |
| − | A tarka nevű fafurulyák Dél-Perutól Északnyugat-Argentínáig és Északnyugat-Chiléig mindenhol elterjedtek az aymara vidékeken. Közösségi hangszerek, melyeket főként az esős évszakban használnak. A tarkán játszott dallamok területenként változnak. Álatalában pergődobokkal (''tarola'') és nagydobbal (''bombo'') kísérik. A ''tarkeadák'' (tarkazenék) misztikus hangzását a két különböző méretű furulya közötti kvart hangköz eredményezi.<br><br>
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Italaque''
| + | |
| − | Italaque egy kicsi, aymarák lakta falu a bolíviai La Paz megye Camacho tartományában. Sajátos pánsípzenéje van, melynek stílusát és a hozzá tartozó hangszereket is a településről nevezték el. Ezeken az egymáshoz képest oktávhangolású pánsípokon szintén 20-40 ember játszik egyszerre, tehát egy egész közösség. A zenét az Altiplanon másutt is gyakori, felváltott, felelgetős játékmód jellemzi. Attól függően, hogy a kétsoros pánsíp melyik sorát fújják, a zenészek különböző öltözetet viselnek. Az italaque pánsípzenét a Corpus Christi (Krisztus Teste) és a Virgen del Carmen (Kármelhegyi Szűz) ünnepeken játsszák június és július hónapokban.<br><br>
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Pinquillo''
| + | |
| − | Ez a furulya a bolíviai La Paz megyében terjedt el, aymara vidékeken. Mint sok más aymara hangszeren, a pinquillokon is akár egy egész közösség játszhat egyszerre. Kétféle méretű furulyát alkalmaznak, melyek között a hangtávolság öt hang. Az esős évszakban (novembertől áprilisig), főként a karneváli időszakban használják. Pinquillok szólalnak meg január 10-én, a Méltóságok ünnepén is. Ez egy hálaadás – ajándékozás és megvendégelés formájában –, azoknak az elöljáróknak (vezetők, falufőnökök stb.), akiknek lejárt az egy éves hivatali időszakuk. Az aymara falvakban ugyanis – mint az Andok legtöbb vidékén – egy évre választják az elöljárókat, akik ezen az ünnepen átadják hatalmi jelvényeiket az újonnan választottaknak. A köznép kimutatja háláját a régi vezetőknek. Pénzt adnak nekik, vagy kenyértésztából készült karikát tesznek kapujukra, nyakukba felfűzött gyümölcsöket aggatnak.<br><br>
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Mohoceño''
| + | |
| − | Ez a [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikus] hangolású sípos furulya Bolíviában, a Titicaca-tó keleti oldalán, La Paz megye néhány tartományában ismert az aymara indiánok által lakott vidékeken. Háromféle mérete létezik, hangolása lehet alap, kvint és kvart. Közösségi hangszer, tehát 20-30 ember együttes játéka alkotja a zenét. Általában az esős évszakban (novembertől áprilisig) használják e hangszert, de a temetkezési szertartásokon is előfordul. Jelenléte az Andokban nem tekint nagy múltra vissza. Feltételezések szerint a századforduló körül jelent meg, a nagy gazdasági világválság miatt Bolíviába kivándorolt szlovákok hatására. A nagy méretű mohoceño a [[Hangszeres zene Szlovákiában|szlovák fulyara]] bolíviai változata. A Titicaca-tótól keletre fekvő Mohosa környékéről terjedt el, innen származik a neve, mely mohosait jelent.
| + | |
| − | | + | |
| − | {{Hangszer infobox
| + | |
| − | |kép = [[Fájl:Charango1.JPG|220px]]
| + | |
| − | |képaláírás =
| + | |
| − | |név = Charango
| + | |
| − | |dátum =
| + | |
| − | |zenei kultúra = Aymara indián
| + | |
| − | |hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek]
| + | |
| − | |forrás = Fotó: LPLT
| + | |
| − | }}
| + | |
| − | | + | |
| − | *''Charango''<br>
| + | |
| − | A 16. században az ezüstbányászatáról híres, ekkor fénykorát élő Potosi városába számos európai nép vándorolt ([[:Kategória:Franciaország|Franciaországból]], [[:Kategória:Németország|Németországból]], [[:Kategória:Spanyolország|Spanyolországból]]). Az itt folyó ipari, kereskedelmi élet egyaránt vonzotta a szerencsevadászokat, kalandorokat, mesterembereket, művészeket, zenészeket. Az ebben az időben kibontakozó kulturális életben nagy szerepet kaptak az említett bevándorlók. A színházi élet megteremtői voltak, valamint hatásukra gyakoriak lettek a szerenádok is. Az ünnepek táncos, énekes mulatságait gitárokkal és ''vihuelával'' kísérték.<br>
| + | |
| − | A vihuela kicsi, gitárhoz hasonlító pengetős hangszer, melynek ismert öt, hat és hét duplahúros változata is. E hangszert megismerve kedvet kapott az őslakosság az elkészítéséhez, valamint játékmódjának elsajátításához. Az így elkészült hangszer formai, anyagi és hangolási változáson ment keresztül. Ezt az átalakult hangszert nevezzük charangonak. A vihuela e században való jelenlétére bizonyítékul szolgál az 1547-ben Potosiban épült San Lorenzo templomának bejárati ajtaja fölötti dombormű, mely vihuelán játszó sziréneket is ábrázol.<br>
| + | |
| − | <br>
| + | |
| − | Elterjedését feltehetően az Andok más vidékeiről idetelepített bányászoknak, valamint az ekkor fellendülő kereskedelemnek köszönheti. Így vált tipikus hangszerévé Bolívia egész andoki területének, Közép- és Dél-Perunak, Észak-Chilének és Északnyugat-Argentínának.<br>
| + | |
| − | <br>
| + | |
| − | A charango elnevezés eredetét tekintve két feltételezés létezik. Az egyik szerint az elnevezés a quechua ''chajhuacu'' szóból származik, jelentése ’vidám’, ’lármázó’, ’beszélő’.
| + | |
| − | A másik teória szerint a charanga név a latin ''changere'' szóból származtatható, melynek jelentése az előzőhöz hasonlóan, ’vidám’ vagy ’lármázó’. Jóllehet a charango nevet az elterjedési területén mindenhol ismerik, a hangszer elnevezése mégis vidékenként változik. A városokban, ahol jobbára a spanyol nyelv használatos, ''gitarillának'' (’gitárocska’) nevezik, a falvakban, a parasztok körében a ''charancu'' néven ismert, de az aymarák körében a ''chaywacu'' (’lármázó’) nevet kapta. Bolívia-szerte a kisebb méretűeket ''maulincho'' névvel illetik, ezen kívül még ismert a ''walaychu, charangon'', valamint az újabb keletű, nagyobb méretű ''ronroco'' is.<br>
| + | |
| − | <br>
| + | |
| − | Anyaga fa (sotomara vagy naranjilla), illetve a teknőrésze a kilencöves tatú (quirquincho) páncéljából készülhet. Ez utóbbi a szegények körében terjedt el, ezért a szegények hangszerének is nevezik. Találtak példát arra is, hogy tökhéjból vagy a kondorkeselyű bőréből készítették (Peruban, Caramanolas környékén). A húrok kezdetben macskabélből készültek, majd a parasztság körében elterjedt a fémhúrok használata (különféle drótok alkalmazásával).
| + | |
| − | <br><br>
| + | |
| − | Méretei rendkívül változatosak, a 23 cm-es menzúrahosszúságútól egészen az 50 cm-esig. Hangolásának különféle változatait ismerjük. Nem ritka, hogy egyes térségekben egy dúr vagy moll harmóniára hangolják a charangot, megkönnyítve ezáltal a játékot. (Machaban, a ’97-es gyűjtőutunk során hétféle hangolást jegyeztünk le.) Legelterjedtebb azonban az egymástól sorrendben kvart, nagy terc, kvart, kvint távolságra hangolt charango.
| + | |
| − | | + | |
| − | | + | |
| − | [[Kategória:Etnikum]]
| + | |
| − | [[Kategória:Andoki kultúrák]]
| + | |
That's a mold-breaker. Great tihkning!
