Difference between revisions of "Lett népi hangszeres zene és a tánc"

(Új oldal, tartalma: „Lett népi hangszeres zenére vonatkozó dokumentumok csak kis számban maradtak fenn, azok legtöbbje is leginkább a közép-európai hagyomány hatását erősen maguko…”)
 
 
(16 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
Lett népi hangszeres zenére vonatkozó dokumentumok csak kis számban maradtak fenn, azok legtöbbje is leginkább a közép-európai hagyomány hatását erősen magukon viselő táncdallam. A hangszerhasználat azonban széles körben elterjedt volt a lett területeken, jellemzően a pogány és keresztény vallási rituálék kísérőjeként: ünnepeken, tánckíséretre és szórakoztató funkcióban használtak különböző hangszereket.<br>
 
Lett népi hangszeres zenére vonatkozó dokumentumok csak kis számban maradtak fenn, azok legtöbbje is leginkább a közép-európai hagyomány hatását erősen magukon viselő táncdallam. A hangszerhasználat azonban széles körben elterjedt volt a lett területeken, jellemzően a pogány és keresztény vallási rituálék kísérőjeként: ünnepeken, tánckíséretre és szórakoztató funkcióban használtak különböző hangszereket.<br>
Közkedvelt [[:Kategória:chordofon hangszerek|chordofon hangszerek]] a ''kokle'' és a ''citara'', a finn [[:kategria:kantele|kantele], az észt [[Hangszerek Észtországban:kannel]], a litván [[kankles]] és az északnyugat orosz területeken használt ''gusli'' helyi megfelelői, a 19-20. század fordulóján a lett nemzeti identitás szimbólumaivá váltak. Trapéz alakú, az egyik végén elkeskenyedő, fából készült 5-12 húros hangszer. A 20. század középső évtizedeiben a legutolsó hangszeresek is eltűntek, így a koklén és citarán való hagyományos játékstílusról nem rendelkezünk sok információval. A 20. században – a húrok számának növelésével – a hangszerek kromatikus hangolású változatai is divatba jöttek, a szovjet érában pedig (a balalajka-zenekarok mintájára) megjelentek a különböző méretű koklékból álló zenekarok.<br>
+
{{Hangszer infobox
 +
|kép = [[Fájl:Kokle.jpg|220px]]
 +
|képaláírás = Játék kokle hangszeren.
 +
|név = Kokle
 +
|dátum =
 +
|zenei kultúra = lett
 +
|hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek chordofon hangszerek]
 +
|forrás = Fotó:Theodore Kloba.
 +
}}
 +
 
 +
Közkedvelt [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek kordofon hangszerek] a ''kokle'' és a ''citara'', a finn [[kantele]], az észt [[Hangszerek Észtországban|kannel]], a litván [[Litván hangszeres zene és a tánc|kankles]] és az északnyugat orosz területeken használt ''gusli'' helyi megfelelői, a 19-20. század fordulóján a lett nemzeti identitás szimbólumaivá váltak. Trapéz alakú, az egyik végén elkeskenyedő, fából készült 5-12 húros hangszer. A 20. század középső évtizedeiben a legutolsó hangszeresek is eltűntek, így a koklén és citarán való hagyományos játékstílusról nem rendelkezünk sok információval. A 20. században – a húrok számának növelésével – a hangszerek kromatikus hangolású változatai is divatba jöttek, a szovjet érában pedig (a balalajka-zenekarok mintájára) megjelentek a különböző méretű koklékból álló zenekarok.<br>
 +
<br>
 
A fúvós hangszerek között egyeduralkodó szerepe volt a ''dukasnak'' (duda), a 16–18. századokban elmaradhatatlan szereplője volt a falusi esküvőknek és a parasztság táncmulatságainak.<br>
 
A fúvós hangszerek között egyeduralkodó szerepe volt a ''dukasnak'' (duda), a 16–18. századokban elmaradhatatlan szereplője volt a falusi esküvőknek és a parasztság táncmulatságainak.<br>
 +
<br>
 
A hangszerhasználattal szoros összefüggésben áll a tánc, táncmuzsika megjelenése. A lett hagyományban kizárólag európai táncok (waltz, quadrille, polka, anglaise stb.) adaptációival találkozhatunk, ezek a 19. század második felében hóditottak teret. A tánczenét szolgáltató előadóegyüttesek tradicionálisan két hegedű-citera-nagybőgő (vagy valamilyen egyéb, basszust szolgáltató hangszer) összeállításban jelentek meg, a 20. századtól megfigyelhető a harmonika előretörése a tradicionális szórakoztató zenét játszó zenekarokban.
 
A hangszerhasználattal szoros összefüggésben áll a tánc, táncmuzsika megjelenése. A lett hagyományban kizárólag európai táncok (waltz, quadrille, polka, anglaise stb.) adaptációival találkozhatunk, ezek a 19. század második felében hóditottak teret. A tánczenét szolgáltató előadóegyüttesek tradicionálisan két hegedű-citera-nagybőgő (vagy valamilyen egyéb, basszust szolgáltató hangszer) összeállításban jelentek meg, a 20. századtól megfigyelhető a harmonika előretörése a tradicionális szórakoztató zenét játszó zenekarokban.
 +
<br>
 +
<br><br><br><br><br><br><br><br>
 +
==Kapcsolódó szócikkek==
 +
*[[Lett népzene jellemzői]]
  
 
[[Kategória:Lettország]]
 
[[Kategória:Lettország]]
 
[[Kategória:lettek]]
 
[[Kategória:lettek]]
[[Kategória:Kantele]]
 

A lap jelenlegi, 2013. április 3., 12:44-kori változata

Lett népi hangszeres zenére vonatkozó dokumentumok csak kis számban maradtak fenn, azok legtöbbje is leginkább a közép-európai hagyomány hatását erősen magukon viselő táncdallam. A hangszerhasználat azonban széles körben elterjedt volt a lett területeken, jellemzően a pogány és keresztény vallási rituálék kísérőjeként: ünnepeken, tánckíséretre és szórakoztató funkcióban használtak különböző hangszereket.

Kokle

Kokle.jpg
Játék kokle hangszeren.

Név Kokle
Dátum
Zenei kultúra lett
Hangszercsoport chordofon hangszerek
Forrás Fotó:Theodore Kloba.


Közkedvelt kordofon hangszerek a kokle és a citara, a finn kantele, az észt kannel, a litván kankles és az északnyugat orosz területeken használt gusli helyi megfelelői, a 19-20. század fordulóján a lett nemzeti identitás szimbólumaivá váltak. Trapéz alakú, az egyik végén elkeskenyedő, fából készült 5-12 húros hangszer. A 20. század középső évtizedeiben a legutolsó hangszeresek is eltűntek, így a koklén és citarán való hagyományos játékstílusról nem rendelkezünk sok információval. A 20. században – a húrok számának növelésével – a hangszerek kromatikus hangolású változatai is divatba jöttek, a szovjet érában pedig (a balalajka-zenekarok mintájára) megjelentek a különböző méretű koklékból álló zenekarok.

A fúvós hangszerek között egyeduralkodó szerepe volt a dukasnak (duda), a 16–18. századokban elmaradhatatlan szereplője volt a falusi esküvőknek és a parasztság táncmulatságainak.

A hangszerhasználattal szoros összefüggésben áll a tánc, táncmuzsika megjelenése. A lett hagyományban kizárólag európai táncok (waltz, quadrille, polka, anglaise stb.) adaptációival találkozhatunk, ezek a 19. század második felében hóditottak teret. A tánczenét szolgáltató előadóegyüttesek tradicionálisan két hegedű-citera-nagybőgő (vagy valamilyen egyéb, basszust szolgáltató hangszer) összeállításban jelentek meg, a 20. századtól megfigyelhető a harmonika előretörése a tradicionális szórakoztató zenét játszó zenekarokban.








[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök