Difference between revisions of "Litván népzene"
(→Többszólamúság) |
|||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza (karácsony, újév, húshagyó kedd, húsvét). Sok közülük koreografált: farsangi dalok, tavaszhívók, tavaszköszöntők, szentivánéji dalok, párválasztó körtáncok maradtak fenn ebből a kategóriából. Zenei jellemzőik azonosak a munkadalokéval. | A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza (karácsony, újév, húshagyó kedd, húsvét). Sok közülük koreografált: farsangi dalok, tavaszhívók, tavaszköszöntők, szentivánéji dalok, párválasztó körtáncok maradtak fenn ebből a kategóriából. Zenei jellemzőik azonosak a munkadalokéval. | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
[[Litván hangszeres zene és a tánc]] | [[Litván hangszeres zene és a tánc]] | ||
A lap 2011. május 12., 10:18-kori változata
Műfajok, stílus
A litván zene elsődleges megnyilvánulási formája a dal (daina). A népi dalkincs gazdag repertoárja a mindennapi élet valamennyi szegmensét felöleli, így az ünnepek, a családi alkalmak, az esküvők, táncmulatságok zenéjét, munkadalokat, katonadalokat, gyermekdalokat, balladákat és siratókat. A dalok többsége lírai, de az ősi balti hagyományokat felelevenítő epikus énekek is előfordulnak (siratók). A litván népi irodalom különösen gazdag szimbólumokban, sajátos tematikai jellemvonása pedig bizonyos koncepciók erőteljes exponálása (családi kapcsolatok; főképp anya és gyermeke, ill. testvérpár tagjainak vonatkozásában).
A népi dalanyag legnagyobb részét a Dzukija-régió (Délkelet-Litvánia, a fehérorosz határhoz közeli terület) őrizte meg a maga eredetiségében. Munkadalok, rituális dalok, gyermekdalok, pásztordalok, ritmikus táncdalok, halottsirató (raudok), esküvői siratók (ara) maradtak fenn erről a területről.
Az egyszólamúság domináns. Megjelenik a modális hétfokúság (leginkább a G, A, és C, legkevésbé az F alapú). Pentatónia előfordul, minden bizonnyal a finnugor törzsekkel való kapcsolat hozományaképp. Mind a dallam-, mind pedig a szövegritmus általában aszimmetrikus, a dalokat meglehetős ritmikai gazdagság jellemzi. A kettes, hármas és négyes metrumok a legelterjedtebbek, nem ritka a heterometria (3/4 és 4/4 váltakozása). Az előadói szabadság nagy, ez a dallamra és a ritmusra egyaránt kiterjed, és díszítésben, valamint variálásban egyaránt megmutatkozik.
A legnagyobb számban reprezentált a munkadalok csoportja. Témájukban a legkülönfélébb munkaalkalmakhoz kapcsolódnak: rozs, zab, len betakarítási munkái, szántás, szénaforgatás, cséplés, szövés, fonás stb. Hangterjedelmük szűk (általában terc és kvint között mozog), a domináns szerep a szövegé (recitatív jelleg). A munkadalok általában egyszerű dallami modellek ritmikai variációsorozatai.
A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza (karácsony, újév, húshagyó kedd, húsvét). Sok közülük koreografált: farsangi dalok, tavaszhívók, tavaszköszöntők, szentivánéji dalok, párválasztó körtáncok maradtak fenn ebből a kategóriából. Zenei jellemzőik azonosak a munkadalokéval.
