Difference between revisions of "Tuareg hangszerek"

3. sor: 3. sor:
 
==Tazâwat==
 
==Tazâwat==
  
A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában gyógyítási ceremóniák alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a tegennewt, mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül.  
+
A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában [[Zenés gyógyító szertartás a tuaregeknél|gyógyítási ceremóniák]] alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a ''tegennewt'', mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül.  
  
 
==Attebel==
 
==Attebel==
  
 
Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is.
 
Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is.
A dob a tazâwathoz hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból.
+
A dob a ''tazâwathoz'' hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból.
  
 
==Әkänzam==
 
==Әkänzam==
16. sor: 16. sor:
 
==Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)==
 
==Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)==
  
Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon tazammart, délen tasansagh, vagy hausza nevén sarewa. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik.
+
Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon ''tazammart'', délen ''tasansagh'', vagy hausza nevén ''sarewa''. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik.
 
A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik.  
 
A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik.  
 
Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal.
 
Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal.
 +
 +
==Kapcsolódó szócikkek==
 +
[[A zene és ének szerepe a tuaregek társadalmában]]
 +
  
 
[[Kategória: Tuareg]]
 
[[Kategória: Tuareg]]

A lap 2011. május 15., 12:46-kori változata

A tuaregek legfontosab hangszerei az imzad, a tende, és a tahardent. Ezekről külön szócikkekben olvashatsz. A továbbiakban olyan hangszerekről lesz szó, melyek csak egy adott területre jellemzőek, vagy bizonyos személyek által, illetve alkalmak kapcsán szólaltatnak meg.

Tartalomjegyzék

Tazâwat

A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában gyógyítási ceremóniák alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a tegennewt, mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül.

Attebel

Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is. A dob a tazâwathoz hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból.

Әkänzam

Az əkänzam egy keskeny, egyfenekű keretes-dob, az európai tamburinhoz hasonló, de nincsenek rajta csengettyűk. Kézben tartva, mind a nők, mind a férfiak játszanak rajta. Méretét tekintve általában 25-30 cm átmérőjű. A déli tendék jellemző hangszere, leginkább azokon az összejöveteleken fordul elő, melyek alkalmával főként a művész-kasztba tartozó zenészek az elsődleges előadók. Ilyen eseményekkor egynél több əkänzam is megszólalhat.

Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)

Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon tazammart, délen tasansagh, vagy hausza nevén sarewa. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik. A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik. Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal.

Kapcsolódó szócikkek

A zene és ének szerepe a tuaregek társadalmában

Személyes eszközök