A zene és a dalok keletkezése
A dalok témájukat és dallamukat tekintve kisebb-nagyobb csoportokra oszthatók. E csoportoknak megvan a maga ritmus-mintázata és dallama, mely megkülönbözteti egyiket a másiktól. E dalok füzérekké állnak össze, melyek közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz a mitikus ős vagy ősök cselekedeteinek történetei mentén. E füzérek a „dal-utak”-, vagy „dal-ösvények” (Songline), több helyen dal-ciklusok-ként hivatkoznak rájuk (Songcycle). Ezek a dalok nem csak a múlt történésein keresztül kapcsolódnak egymáshoz, hanem geográfiailag is, ahogyan az egyik mitikus hely kapcsolódik a másikhoz a vándorutak mentén. E „dal-utak” az egész kontinenst behálózzák, vallási alapon kapcsolva egymáshoz a sokszor egymástól távol élő törzseket és klánokat. [1]
Szövegük terjedelme, kidolgozottsága területenként változik, állhatnak néhány szótagból, csak utalva a dal témájára, míg máshol valóságos költemények. Egy rítus alatt az egész dalciklust végigéneklik (ez esetenként több hét is lehet!), mely néhol egészen rövid dalokból áll össze. E rövid dalok egy cikluson belüli, egymás utáni többszöri előadása valóságos művészetté alakult[2]. Dallamszerkezetük területenként és előadási stílusokként változik. Sok esetben egy dal-ciklusra, mint önálló előadási stílusra hivatkozhatunk; dallamukat, előadásuk módját az a kultusz határozza meg, melynek részét képezik. Előfordul, hogy a dal az egyes klánok, területek közötti vándorlása során erős, akár az előadási stílust is érintő változásokon megy keresztül.[3]
A dalok keletkezését leggyakrabban magukhoz az ősökhöz kötik, pontos előadásuk és továbbhagyományozásuk ezért lényeges. Más esetekben a dal keletkezése egy bizonyos személyhez kötött; Arnhem-földről ismerünk olyan dalokat, melyeket a dalt szerző álmán keresztül kapott a mitikus őstől. E dalokat a szerző őrizte, ő adhatta elő és hagyományozhatta tovább, vagyis tulajdonosa volt; Észak- Ausztráliában részben ennek köszönhetően a dalokat őrzők intézményesített formában működtek, ők az „énekes emberek” (Songman).
Egy dal vagy dal-ciklus nagy területeken elterjedhetett, mely a sokszor egymástól távol eső klánokat összekötő közös ősnek köszönhető. A rítusok alkalmával e klánok összegyűlnek, hogy életre keltsék a mítoszt; gyakran ezek az összejövetelek hónapokig tartanak, mialatt végigéneklik az adott rítushoz tartozó dalciklusokat. Az ilyen alkalmak kiváló lehetőséget teremtenek a kulturális cserére is, melynek tárgyai maguk a dalok is lehetnek. E dalok idővel beépülnek a klán életébe és hitvilágába. A dalok terjedésének másik forrása a törzsek és klánok közötti gazdasági kapcsolat. A kontinens hatalmas területeit kereskedelmi utak hálózták be, melyeken keresztül az anyagi és szellemi élet részét képező tárgyak cseréje folyt, legyen az bumeráng, kagyló, pattintott lándzsahegy, vagy akár egy dal. A dalok, melyek átkerültek az egyik klán tagjától egy másik klán tagjához sokszor komplex, összetett kultusz részét képezik, valamint hordozzák e kultusz spirituális értelmét. Vagyis a dalok terjedésével vallási eszmék is teret hódítottak maguknak, sokszor más vallási eszméket feledésbe taszítva.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ A Songline és a Songcycle kifejezések nem mindig azonos daltípusra utalnak. Valójában nehéz a két szó jelentéstartalmát megkülönböztetni; a Songline mindig kapcsolatban áll az ősökkel, vagyis a hitvilággal, a Songcycle elnevezés inkább a dallam formájára és a témára utal, így ez nem feltétlenül kapcsolódik a mitikus ősökhöz; például Nyugat-Arnhem-földön léteznek olyan dalciklusok, melyek témája a mindennapi életből származó szóbeszéd, vagy pletyka.
- ↑ Arnhem Land Music by Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „Variation”, 367.o
- ↑ Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „Musical Patterns”, 18.o.
