Angol népzene Észak-Amerikában. Az észak-amerikai indián énekek szövegezése, szerkezeti felépítése

Miről énekelnek az indiánok? Paradox módon a legtöbb éneknek nincs jelentéssel bíró, értelmes szövege. Ezekben az énekekben nincsenek konkrét jelentésű szavak, csak értelmetlen szótagok, amik hozzávetőleg megfeleltethetőek például a lalala-nak vagy az ingyom bingyom-nak – az ilyen elemek nagyon sok nyugati énekben is megtalálhatóak, főként dallamosságuk, hangzásuk miatt szerepelnek például gyerekversekben. Az indiánoknál, ahogy sok esetben nálunk is, ezek az elemek szerves és állandó részét képezik az éneknek, nem improvizálják őket, bizonyos fokig tehát változatlanok. Sokszor szoros kapcsolatban állnak az ének ritmusával és az ének más zenei tulajdonságaival. Az értelmes szöveget is tartalmazó énekekben az értelem nélküli szótagok hangsúlyozzák és kiemelik az értelmes szavakat.
A plains indiánok éneke jellegzetesen efféle szótagok hosszú szekvenciájával indul. A zene, amihez énekelnek, alig változik, és a teljes értelmes szöveggel, valamint a néhány értelmetlen szótaggal együtt ismétlődik kiegészítésként. Ez valamivel tovább tart, mint egy perc, a dalt négyszer ismétlik meg, így a teljes előadás kettő-négy perces. Sok ének a hőstettekről szól, a hősök saját kalandjaikat éneklik el. Az ének első részét az egész csoport énekli, a második részt, amely az értelmes szöveget tartalmazza, általában egy ember, aki hőstetteit meséli el például így: „Az ute indián, mialatt körülnézett, hogy megtaláljon, én körülúsztam őt.”
A plains indián dalok gyakran meghatározott időközönként változnak, illeszkedve az éppen aktuális eseményekhez, igényekhez. Az ute indiánról szóló dal (amit egy arapaho énekelt) azoknál az indiánoknál, akik az I. világháborúban harcoltak, a német katona dalára változott. „A német katona elmenekült, hátrahagyva takaróját.”
A montanai Feketelábúak kultúrája szinte megegyezik az arapahókéval, ezáltal szövegeik és dalaik zenei struktúrája is nagyon hasonló.
Az északnyugati partvidék egyes indiándalai kevesebb nonlekszikális szótaggal és kidolgozottabb szöveggel dolgoznak, mint a plains indiánok. A dalok témájukban és előadásmódban is mást mutatnak. Frances Densmore a következő nootka (egy kis leírást adni, miféle népek ők, mert nem tartozik az alapműveltséghez ismeretük!) éneket rögzítette:

Ki az, aki velem egyenrangú lehet, vagy aki felér hozzám?
40 győzelmet arattam a tengerpartomon.

Egy pillanatig se gondold, hogy legyőzhetsz minket,
minden törzsből vannak szolgáink,
még északon, a tengerparti törzsekből is.

Ezek az énekek az északnyugati tengerpart területeire jellemző dicsekvésnek és fenyegetésnek a részei. A plains és az északnyugati tengerparti indiánok közötti szövegbeli különbségek zenei eltéréseket is okoznak. Amíg a plains indiánok dalait viszonylagos objektivitás jellemzi – csaknem minden dalt ugyanabban az énekstílusban adnak elő úgy, hogy a szavakra kevés hangsúly esik, addig az északnyugati parti énekek sokkal kifejezőbbek és merészebbek.
A délnyugati indiánok általában hosszabb és sokkal kidolgozottabb szövegeket énekelnek, amelyek néha sorokra tagolódnak és közelebb állnak a nyugat költészetéhez.

Sok indián törzs játszik játékokat – általában apró tárgyakat rejtenek el –, amelyeket dalokkal kísérnek. Az a csapat, amelyik eldugta a tárgyat, utánozza vagy kigúnyolja az ellenséges csapatot, így sem arcjátékukkal, sem egyéb módon nem árulják el, hol lehet a rejtekhely. Néha a természetfölöttihez fohászkodnak a győzelemért.
Az olyan szövegek, amelyek értelmetlen szótagokból állnak, noha nem mondanak semmit, mégis ritmus és forma benyomását keltik, olyannyira, hogy még a nyugati hallgató is képes emlékezni rájuk. Olykor annyira kimértek és határozottak, mint amilyen fülbemászóak, így válnak az indián költészet lényegi részévé; és ezáltal talán sokkal közelebb állnak a nyugati költészethez, mint az értelmes indián szövegek.

He ne ne yo yo (5x)
He ya ne, he yo ea he ya ne (2x)
Yo ho ho, yo ho ho, he ya na
He yo wa ne hi ya na, he ne yo we.
(Shawnee peyote ének szövege)

A szöveg sémája és ritmusa szorosan összefügg a dallam sémáival. A legtöbb peyote ének a fenti szöveghez hasonló szótagokat és szótagcsoportokat használ. A jellegzetes szótagok számos énekben megtalálhatók, többek között ilyen a „he ya na”, „yo wi ci ni”, „he yo wi ci na yo”. A peyote énekek új jelenségnek számítanak az észak-amerikai indiánok körében. Zenéjük, ahogy szótagsoraik is, eltér a többi indián énektől. Más indián énekek korlátozzák a szótagokban a y, w, h és az n + magánhangzók számát. Ugyan midig vannak olyan szótagok, amelyek visszatérnek, mégis érdekes, hogy a szótagok megőrzik formájukat minden újabb előadásban. A költészet lényegi részét kell tehát képezniük, annak ellenére, hogy nincs konkrét jelentésük.