Angol népzene Észak-Amerikában. Az amerikai brit hagyomány – általános

Az amerikai fehérek legkorábbi és legteljesebb hagyománya Nagy-Britanniából származik. Az amerikai dalok nagy része Angliából, Skóciából ered. Erre a zenei talapzatra épül az autentikus amerikai népdalkincs, amelyet brit minták alapján az amerikai kultúra jellegzetességei alakítanak tovább.
Az amerikai angol hagyományban a legfontosabb dalok a balladák. Manapság elsősorban a keleti és déli területeken találkozunk velük, főként a New England és az Appalache viszonylag elszigetelt hegységeiben. [1]

A közhiedelemmel ellentétben, a ma is énekelt balladák nagyobb arányban fordulnak elő északon, mint délen. Nagyon sok angol ballada maradt meg a régi világból és számos új variáns is keletkezett, amely amerikai jegyeket hordoz, míg a visszakövethető eredetszöveg sok esetben az anyaországban, Angliában már kihalt. (Ezért a brit balladakutatók nagyon termékeny kutatási terepnek tekintik az Egyesült Államokat.)
Amerikai favágók

Annak ellenére, hogy az anglo-amerikai balladák a legnépszerűbb és legismertebb műfajok közé tartoznak, sok másfajta dal – köztük vannak olyanok, amelyek brit eredetűek, de olyan is akad, amelyik őshonos amerikai – is fennmaradt az amerikai népi kultúrában. Számos dal szól a tengerészek, favágók, pásztorok, bányászok, földművelők életéről. A The Jolly Lumberman a pennsylvaniai erdei emberekről szól, amit a jól ismert tengerészdal, a Canaday I-O dallamára énekelnek.
A táncdalok, a play-party dalok és a vallásos dalok mind nagyon közel állnak a balladák zenei stílusához, ahogy a szerelmi énekek és az öröménekek (carols) is, amelyek különösen jellemzőek az amerikai folklórra. Samuel Bayard arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai angol hagyomány énekei 55 alapdallamból származnak, azaz 55 dallamcsaládhoz tartoznak. Ha ez így van, akkor az amerikai hagyomány sokat profitált a közösségi újraalkotás során, mivel a néhány megmaradt eredeti dallam variációinak – melyek közül vannak, amelyek közel állnak a régebbi változatokhoz, mások felismerhetetlenül megváltoztak – száma ma óriási és egyre gyarapodik.
A pásztorok, hajósok és más foglalkozáscsoportok énekei sokszor jellegzetesen balladák, amelyek nagyrészt természeti szerencsétlenségekről, tragikus eseményekről számolnak be. Bizonyos balladákon tisztán érezhető a zenei vígjátékok, bohózatok hatása. Sok bányász-dal a néger népdalok mintájára született. A tengerész-nótákat európai és amerikai dallamokhoz is hozzáillesztették, ez persze az ilyen közösségek esetében egyáltalán nem meglepő, hiszen a világon mindenütt kapcsolatba kerültek a sajátjuktól eltérő kultúrákkal.
Az Egyesült Államok egész történetét nyomon lehet követni a népdalokon keresztül. Ez különösen igaz a balladákra, de a történeti tartalom sokszor a lírai dalokat is jellemzi. Vannak énekek háborúkról, nevenincs és híres-neves egyénekről, eseményekről, a Yankee Doodle-tól[2] a Franklin Dealon Rooseveltről szóló F.D.R balladákig, beleértve az indián harcosok próbatételeiről szóló balladákat is. A békeidőből származó énekek a vadnyugati eseményekről, az ipari forradalomról, a munkásmozgalmakról, helyi történésekről, népi hősök életéről, gyilkosságokról, banditákról és az emberiség jótevőiről szólnak. Még olyan politikai finomságokkal is találkozunk a néphagyományban, mint Jefferson hajózási tilalma 1808-ból. Az amerikai vallásos dalok nagyon sok olyan zenét foglalnak magukban, amelyek különböző műfajokba tartoznak: balladák és más népi énekek, vándor evangélisták szerzeményei, hazafias énekek, operettek és énekes-táncos színpadi darabok, táncdallamok, indulók, valamint a városi templomok régi egyházi népénekeinek dallamai. Az istentiszteletek során nemcsak népénekeket énekelnek, hanem vallási témájú balladákat és olyan énekeket is, amelyeket szabadtéri istentiszteleteken adnak elő. Az amerikai protestáns felekezetek jelentős többsége még ma is rendelkezik zenei műveltséggel, és énekeiket főként szóban adják tovább. Egyházi népénekeik többnyire az adott területre jellemző aktuális zenei folklór dallamvariációi, ez balladáikra és táncdalaikra is igaz.

Kapcsolódó videók és hangfelvételek

  1. Kapcsolódó videó:
    Appalache-hegységbeli balladaénekesek
  2. Yankee Doodle-ról szóló ballada Thomas Clark előadásában 1898-ből
    Yankee Doodle-ról szóló ballada George J. Gaskin előadásában 1897-ből
Személyes eszközök