Kalimba

A kalimba vagy hüvelykzongora idiofon afrikai hangszer, igen jelentős az afrikai zenében, és nagyon sokféle fajtája létezik. Afrika szubszaharai területein, illetve Latin-Amerikában található meg.

A kalimbát a vékony, fémből, fából vagy más anyagból készült nyelvecskék vibrációja szólaltatja meg. Akkor ad ki hangot, amikor az egyik oldalon (változatos módszerekkel) rögzített, a másik oldalon pedig szabadon álló lamellák (vagy nyelvecskék) vibrálni kezdenek, ahogy a játékos finoman lenyomja, majd felengedi őket. Bonyolultabb szerkezetű és technológiájú hüvelykzongorák csupán Afrika szub-szaharai részén fejlődtek ki. A lamellákat előkészítik, sorba rakják, felrögzítik a hangszekrényre és behangolják. A hangszekrény lehet egy sima fadarab vagy többféle formájú rezonátor (négyszögletes, legyező, harang vagy doboz alakú, vagy akár különleges formájú, például raffiából készült tutaj alakú hangszer). A lamellákat többféle módon rögzíthetik, egyes helyeken szöggel vagy ragasztóval, de előfordul az is, hogy a nyelvecskéket kampóval erősítik a fához, azonban a leggyakrabban nyomórudat illesztenek két vékony fadarab közé, amely hátsó támasztékot ad és hídként funkcionál. A híd fölé nyúló lamellák szabad végei különböző hosszúságúak, és ez határozza meg a hangmagasságot.

Kalimba a latin térségből. Pablo Alberto Salguero Quiles fotója.

A rabszolgakereskedelem hajnalán a kalimbák néhány típusa átkerült Afrikából a világ más részeire, például a Karib-szigetekre, Közép- és Dél-Amerikába. Sok, a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó hangszer található európai múzeumokban. A hüvelykzongorán általában úgy játszanak, hogy a hüvelykujj segítségével lenyomják és elengedik a nyelvecskéket. A doboz alakú rezonátorral rendelkező kalimbáknak lehet hátul egy hangnyílása, amelyet a bal kéz középső ujjával lehet irányítani játék közben, hogy visszhangozzék. Zimbabwében és a Zambezi-folyó alsó területein gyakran használják mindkét kéz hüvelyk- és mutatóujját úgy, hogy a mutatóujjal a nyelvecskéket alulról pengetik. A hangolásnál a skála általában egységes, a hangközök azonban változhatnak, zenészenként eltérően, sőt, az is előfordul, hogy a zenész megváltoztatja a hangszer hangolását.