Kangdung
Kangdung, kangling (t: rkang-dung, rkang-gling) lábszárcsont trombita. A kangdung fúvókája fém, a többi része emberi lábszárcsont, a végét általában bőrrel vonják be. A csontból készül trombitánál a velőcsatorna biztosítja a levegő útját. Eredetét tekintve a samanisztikus bön szertartásaiból került a buddhista gyakorlatba, ahol a bal kézben tartják, és a bölcsességet jelképezi. A tantrikus rítusokon, mint a csö (t: gcod = levág) szertartás, mindig a damaru dob párja. A kísértetek és démonok lakomára hívó (t: mgron-du-gnyer) mágikus erejű hangszere. Háromszori megfújása a púdzsán előhívja a démonokat. A kangdung üvöltése, a tibetiek szerint, az égbe szálló harci paripák nyerítését utánozza. A hangszer végén gyakorta egy nyitott szájú démon látható. A hagyomány szerint emberi lábszárcsontból kell készíteni, a legalkalmasabb a gonosztevők és a természetellenes halállal haltak csontja, más leírások 16-18 éves lányok jobb lábszárát ajánlják. Ez utóbbi mögött meghúzódó tanítás szerint, ahogyan a lányok szépsége, úgy a vágyaink is múlandóak. A készítésekor a csonthártya egy részét meg kell enni. Napjainkban jakcsontból is készítik. A kangdungnak aszerint, hogy miből készül, több típusa ismeretes, mint a csangcsup szem kang (t: byang-chub-sems rkang) bódhiszattva (sz: bodhisattva, t: byang-chub sems-dpa’) csontjából készült lábszárcsont trombita, a bamkang (t: bam-rkang) terhes asszonyból készült lábszárcsont trombita, és a drikang (t: gri-rkang) csata során meghalt katona lábszárcsontjából készült trombita. A kangling elnevezést leginkább az előbbi fémből készül változatára használják. Ennek enyhén görbülő teste van, mely vörösrézből készül, sárgaréz illesztésekkel. A fémből készült trombita, gyakran stilizált makara (tengeri sárkány) formájú, amelynek a szélgyűrűje a szörny szájaként díszített.
