Kasztília, La Mancha, León és Extremadura (a belső, középső vidékek)

Sokkal kimértebb zeneiség jellemző erre a régióra. A romancero hazája. Különösen gazdag népi táncdallamokban Ó-Kasztília. A kasztíliai jota kevésbé élénk, mint a navarrai és aragonai. Legjellegzetesebb a rueda (5/8), a seguidilla-bolero (3/4), az entradilla (2/4) és a Madrid vidékén divatos seguidilla madrilena. A seguidilla eredendően gitárral, kasztanyettával kísért 3/4 es vagy 6/8 –os tempójú, andalúz skálájú, táncos műfaj, melyet ma már rondalla (sok hangszerből álló zenekar) is kísér. Cervantes is ősi műfajként említi a Don Quijotéban. A bölcsődalok (canción de cuna) típusait D. Federico Olmeda gyűjtötte össze. A szinte rituálisnak ható alagudot nők és férfiak táncolják, egymás érintése nélkül. A rueda, a körtánc mozgalmasabb, változatosabb.

León is sajátjának vallja a giraldillát (és még melyik vidék?). Markánsan ritmikus jellegű a charrada, ritmusa 9/8-os ütemű és ezzel a sorral kezdődik: Se fueron a vasa Gini (Elmentek Ginihez); élénk kasztanyetta- és pandereta- (baszkdob)-kísérettel adják elő. Más vidékeken 2/4-es ütemű charradá-k fordulnak elő.

Új-Kasztíliában a las Alabardas-táncok az ünnepségek fénypontjai. A síp (pito), duda, a chirimía (zurna jellegű hangszer), a dobok különböző válfajai mellett számos hangszer jellemző e zeneileg igen változatos régióra.

Extremadúra sajátos műfaja a son: az Antillákhoz kapcsolódó 3/8-os műfajt a gitár szinkópás pengetése kíséri, duda, tamboril, kasztanyetta is jellegzetes hangszere.