Kategória:Idiofon hangszerek

Az idiofonok (görög idiosz = saját) olyan természetes anyagokból készült hangszerek, amelyeken közvetlenül, minden kiegészítő hangforrás (húr, bőrhártya, légoszlop) nélkül lehet hangot képezni. Kemény anyagból készülnek (fa, agyag, kő, fém vagy üveg), hogy lehetővé tegyék a közvetlen hangkibocsátást.

A hangkeltés módja ill. a játékmód szerint három csoportot különböztethetünk meg:

ütött (rudak, tányérok, lapok, csörgők, kaparók, kerekek)
pengetett (nyelv, lamellák)
vonós (rudak, fűrész, üvegek)
fúvós (rudak, edények) idiofonokat.

A legfőbb csoportot az ütött idiofonok alkotják. Az ütés történhet közvetlenül, mikor a hangszereket vagy részeiket egymáshoz ütik (deszka-csattogó, ostor, kasztanyett, antik tányérok, ujjcintányérok), vagy valamilyen eszközzel ráütnek a hangszerre (verők, kalapácsok, seprűk, harangnyelvek). A ráütéssel megszólaltatott idiofonok lehetnek rudak, lapok, csövek, tányérok, edények. Az ütés lehet közvetett, amikor a hangszerben vagy a hangszerrel csörgőtesteket ráznak, vagy a hangszert kaparják.

Pengetett idiofonok: zenélő doboz, doromb

Fúvós idiofonok: ritka hangszerek. Ide soroljuk a „piano chanteur”-t (Párizs, 1878) acélcsöveivel és üvegedényeivel, amelyeket fújással lehetett rezgésbe hozni.

A hangmagasság alapján megkülönböztetünk határozott hangmagasságú hangszereket, amelyeknek a szólamát vonalrendszerben jegyzik le (pl. xilofon, harangjáték, cseleszta, metallofon, vibrafon) és határozatlan hangmagasságúakat (réztányérok vagy cintányérok, tamtam, bambuszrudak, nyeles csörgő), amelyeknek ritmusát legtöbbször csak egy vonalra írják. Néha az utóbbiaknál is el lehet érni meghatározott hangmagasságokat, pl. a tehénkolompnál. Különleges hangszerek: fémfólia, bumbass

Dörzsöléssel megszólaltatott idiofonok: üvegharmonika, éneklő fűrész