Spanyol népzene Észak-Amerikában. Az új-mexikói spanyol hangszeres népzene

Új-Mexikó zenei kultúrájában a gitár a legnépszerűbb hangszer. Megszólalhat egymagában, kísérhet éneket, de szólhat más hangszerrel együtt is. Általában kísérőhangszerként használják, virtuózan, szólóhangszerként csak igen ritkán játszanak rajta. Néhány tehetséges előadó szólóhangszerként, mexikói requinteros stílusban játszik rajta. Ehhez a stílushoz egy sajátos gitárforma társul, egy kisméretű, általában hathúrú gitár, a requinto, amelyet egy kvarttal följebb hangolnak, mint a sztenderd gitárt. A hangszert nagyrészt kisebb pengetős-hangszeres formációkban, a mexikói trióban vagy más néven trio románticóban használják dallamhangszerként, az imént említett sztenderd gitárok mellett. Alkalmanként szólóhangszerként, egymagában is megjelenhet, de sokkal gyakoribb zenekarokban. A gitár ezen a területen, a társadalmi vagy a vallási események alkalmával, nagyrészt hegedűvel szólal meg, így ez a hangszer-összeállítás méltán vált az új-mexikói spanyol zenei kultúra szimbolikus, megkülönböztető jegyévé.
A gombos/billentyűs harmonikán és a szájharmonikán szintén különféle stílusokban játszanak, ugyanakkor jóval kevésbé elterjedtek, mint a hegedű és a gitár. Ott, ahol texasi és mexikói zenei hatások érvényesültek, így például a déli, keleti és a központi (centrális) vidékeken, sokkal jellemzőbb a harmonika, és a játékstílus is sokkal inkább emlékeztet a texasi-mexikói stílusra, mint azokon a területeken, ahol ez a hatás nem érvényesült. Új-Mexikó északi és Colorado déli részén ez még jellemzőbb, olyannyira, hogy ott helyi sajátosságok is kialakultak. Az új-mexikói spanyolok a harmonikaféléket zenei kultúrájuk igen fontos elemének tartják.
A mandolin használata mérsékelten terjedt el az új-mexikói spanyol zenében, és manapság egyre kevesebben játszanak rajta. A leggyakrabban ének kíséretére használják, olykor megjelenik zenekarokban is. Nagyon ritkán hallhatjuk szólóhangszerként. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a területnek megvan a maga kisméretű, a mandolinhoz igen hasonló hangmagasságú hangszere, a requinto, amely önmagában szimbolizálni tudja ezt a zenei kultúrát, így érthető a mandolin sokadlagos szerepe. Bendzsót is használnak alkalmanként Új-Mexikóban, de csak szórványosan. Előfordul, de kevéssé elterjedt hangszer: a trombita, a szaxofon, illetve manapság a különféle elektromos zongorák, szintetizátorok.
Az új-mexikói spanyol zenekarokban akusztikus basszusgitár, később elektromos basszusgitár, illetve hagyományosan a guitarrón, azaz a hathúros akusztikus basszusgitár játsza a basszus szólamot. A guitarrónnak létezik tizenkét húros, páronként oktávra hangolt változata is, amelyet a conjunto zenében használnak. Ott bajo sextonak nevezik.
Dobokat szintén csak alkalomszerűen használnak. A taosi comanche táncosok és az albuquerquei területeken élő comanchitosok a bennszülött indián eredetű szertartásaikban használnak dobot, csörgőkkel kiegészülve, éppúgy, mint a matachines csoportok. Az új-mexikói Toméban élő Edwin Berry például nagy kétfenekű dobot használ, amit tombénak neveznek. Ezzel egyszólamú énekét kíséri.
Az alabado előadások alkalmával igen gyakran használják a pitót, illetve a matracát. A pito egy kicsi, általában hatlyukú furulyaszerű hangszer, a matraca pedig egy fa kereplő. Ezeket az alabadok elején használják bevezetőül, vagy a szenthét vallásos eseményeiben, énekeket azonban nem kísérnek velük.
Az új-mexikói folklorista, Lummis történetileg a gitárt, a harmonikát, a koncertinát és a bijuelát tartja az új-mexikói spanyolok legkedveltebb hangszereinek, utóbbi különösen a juhpásztorok körében volt népszerű. A bijuela tulajdonképpen egy bot, amelyre egy húrt feszítenek. Egyik végét – ahogyan a doromb esetében is – a szájukhoz teszik, így a szájüreg erősíti fel a húr hangját, amit a másik kezükkel vagy bottal ütnek. Espinosa ugyanígy a gitárt, a harmonikát és a zenei íjat említi, ám ez utóbbit vigüelának nevezi, amelyet genetikailag a brazil berimbauhoz kapcsol. A név kivételével, úgy tűnik, hogy a hangszernek semmi köze sincs a spanyol reneszánsz egyik vihuelának nevezett lantféléjéhez, vagy a kortárs bijuela elnevezésű hangszerhez, ami szintén egy gitárféle.
A népszerű tánczenekarok természetesen ma már merítenek Amerika máshol használt hangszereiből, játékstílusaiból és műfajaiból, ugyanakkor mindezt úgy teszik, hogy közben visszautalnak saját zenei örökségükre. Mára az elektromos gitár, a basszusgitár, a szintetizátor és az elektromos zongora, a dobfelszerelés és a különféle rézfúvós hangszerek nagyrészt kezdik felváltani a hagyományos hangszereket ugyanúgy, mint bárhol máshol a világon, ami oda vezet, hogy a hagyományos hangszereket a fiatalabb generációk újra fölfedezik.