Vokális zene az evenki kultúrában
Sámánének: Szavelij a ijengrai (zolotyinkai) tajgában élő evenki sámán azon kevés sámánok közé tartozik, akik a szovjet rendszerben is sámángyakorlatot folytattak (rajta kívül még két evenki sámánt: egyet Kurumkánban és egyet Bagdarinban (Bauntban) tudok megemlíteni). Rendkívül érdekes az a kapcsolat, mely a segéd és a sámán között alakul ki. A segéd előénekelt a sámánnak, és kórusban énekelt a sámánnal, aki többszöri kísérlet után transzba esett. A segítő értelmezte azokat a szöveg részeket, melyek mások számára érthetetlenek voltak. Volt a sátorban még egy férfisegítő, aki a sámán mozgását koordinálta miközben az transzba esett. A szertartás végén a sámán a hallgatóság részére is megengedte, hogy magára ölthesse a sámánruhát és használja a sámándobot. A sámánszertartást záróakkordjaként a sámán vendégeknek jósolt betegségeikről (VIDEO. CADILLAC DRIVE 2005). A másik esetet Natalja (Varlamova) Keptuke Amur menti evenki író és kutatónő írásai örökítették meg, melyekben apja sámánbetegségéről emlékezett meg, mind szépirodalmi, mind tudományos igényű művekben. Ebből az derül ki, hogy az apja betegségét (őrültségét), csak egy másik sámán tudta a nemzetség epikus énekeivel (nyimnakan-okkal) gyógyítani, melyek egyben beavató szertartást is jelentettek (KÉP: KÖNYVBORÍTÓ, HIVATKOZÁS MAGYARUL AZ IRODALOMRA).
Gyermekdalok (Dalawun): A tajgai evenki gyerekek, még akkor is, ha már nem beszélik a helyi evenki nyelvet (dialektust), mégis szívesen énekelnek irodalmi evenki nyelven, a szovjet korszakban speciálisan a gyerekek számára készített dalokat. Készségesen adtak számot tudásukról és büszkék voltak erre, minket is örömmel tanítottak azokra a dalokra, melyek kontextusát maguk nem értették (MINIMUM 2 VIDEO: TUNGOKOCSEN TAJGA, ALJOSA, FENT A LABÁSRAKTÁRBAN, MAJD A TAJGÁBAN 1999). Emellett bölcsődalokkal találkoztam, melyet csak úgy tudtak előadni evenki öregasszonyok, hogy egy gyerekjáték bölcső-makettot ringattak éneklés közben, és jelen kellett lennie egy másik helyi evenki asszonynak is, aki hallgatóságot-közönséget képviselte (VIDEO: BÖLCSŐDAL, TUNGOKOCSEN 1999).
Evenki műdalok: Az evenki iskolás könyvek sok evenki műdalt tartalmaznak, melyek az irodalmi nyelven dicsőítik Lenin hírnevét, vagy tudatják, hogy „Az én apán réntartó” VIDEO, ALJOSA TUNGOKOCSEN 1999). Burjátiában a második világháború után nemcsak evenki származású néprajzkutató (Subin), és költő (Lorgoktojev), de zeneszerző (Goncsikov) is kinevelődött (KÉPEK A PUBLIKÁCIÓKRÓL 2008-2009). Utóbbi evenki irodalmi nyelven írt szöveghez komponált szovjet zenét, mellesleg Burjátia himnuszának zenéjét is ő szerezte. Az 1980-as évek közepén Moszkvában és Jakutszkban Északi népek zenéjéről képet adó hanglemez válogatásokat jelentek meg, melyekben az evenkik is helyet kaptak (KÉP, HANG: ÉSZAKI BAKELIT).
Orosz műdalok evenkiül: Az Irkutszki terület középső részen található Tuturiban halottam egy másik érdekes és váratlan konstrukciót. Egy éjszakai parti során, alkoholfogyasztás és bőséges vacsora után, mikor összegyűltek az egy szomszédságban élő baráti családok, melyek tagjai egy nemzedékbe tartoztak, előkerült az akusztikus gitár is. És megdöbbenésemre egy pétervári esztrád slágert adtak elő evenkiül („Dol, po piterskoj”, melyet a zenész saját maga fordított evenki nyelvre pétervári Herzen Kisnépek Főiskolán folytatott tanulmányai során, melyet, sok sorstársához hasonlóan, idő előtt abbahagyott (HANG: TUTURI 2003).
