Difference between revisions of "Kategória:A Karib-térség afrikai eredetű zenéi"

A lap 2011. május 9., 11:26-kori változata

A Karib-térség kultúrtörténete

A szűken értelmezett Karib-térség a Karib-tenger szigetvilágát foglalja magába, amelyet Észak-, Közép- és Dél-Amerika valamint az Atlanti-óceán határol. A terület nagyjából 235.700 négyzetkilométer területű, melyet megközelítőleg 30 millióan laknak. A térség központját egy 3.200 kilométer hosszan elnyúló szigetcsoport képezi, melynek neve az Antillák. Ez két kisebb egységre osztható fel: a Nagy-Antillákhoz tartoznak Kuba, Jamaika, Haiti, a Dominikai Köztársaság, Puerto Rico, a Navassa-sziget, a Turks- és Caicos szigetek, valamint a Kajmán-szigetek. Keletre található a Kis-Antillák, melynek tagjai az Amerikai és a Brit Virgin-szigetek, Anguilla, a Holland-Antillák, Aruba, Saint Kitts és Nevis, Antigua és Barbuda, Montserrat, Guadeloupe, Martinique, a Dominikai Közösség, Saint Lucia, Barbados, a Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Grenada, valamint Trinidad és Tobago. Sokan a szociális és kulturális hasonlóságok miatt Karib-térséghez sorolják a következő országok trópusi partvidékeit is: Belize, Suriname, Guyana, Francia Guyana, Kolumbia és Venezuela. Bár a térség szigetei igen közel vannak egymáshoz, a népességet és a kulturális jelleget tekintve igen nagy különbségeket lehet felfedezni. Az éghajlat általában trópusi vagy szubtrópusi, így a száraz és az esős évszakok váltják egymást. Az Újvilág keresésére induló európaiak először a Karib-térség szigeteit fedezték fel és gyarmatosították. A spanyol felfedezők 1492-ben Hispaniola szigetén (jelenleg Haiti és a Dominikai Köztársaság) hozták létre az első kolóniát, melynek a Santo Domingo nevet adták. A Karib-szigeteket ekkor három indián törzs lakta: a ciboney, az arawak és a karib.
Manapság kis létszámú csoportokban ugyan, de még élnek az szigetvilágban az említett indián népcsoportok leszármazottjai. Jórészt megőrizték hagyományos életmódjukat, csónaképítő és fafaragó művészetüket, valamint beszélik az ősi tainó és karib nyelveket. Vallásuk ősi hitviláguknak és a kereszténységnek a keveréke. Az arawak indiánok a spanyolok leírásai alapján barátságos, vendégszerető és szertartásos emberek voltak. Egyszerű mezőgazdaságuk volt, és a kedvező klíma miatt nem volt szükségük bonyolult élettér létrehozására. A természet gondoskodott az élelmiszerekről is, az arawak emberek pedig szabadidejükben magas szintre fejlesztették a kerámiakészítést, a szövést és a fonást. Kagylókból, kőből és aranyból ékszereket, szobrocskákat készítettek. Az arawakok egyik ma is ismert szabadidős tevékenysége volt a labdajáték, amely a mai futballhoz hasonló. Fogyasztottak alkoholt is, melyet kukoricából, krumpliból illetve ananászléből erjesztettek.
Politikai és vallási rendszerük fejlett volt, közigazgatási egységeik provinciák, illetve kerületek voltak, melyeknek saját vezetőjük volt. A karib indiánok decentralizáltabb faluközösségekben laktak, és a leírások alapján inkább harcos népként ismerhetjük meg őket. A közösségeken belül a szerepek élesebben elváltak a nemek szerint – a nők dolgoztak a földeken, ételt készítettek, szőttek, valamint gondoskodtak a gyermekekről, idősekről. A férfiak vadásztak, katonai gyakorlatokat folytattak. A hétközapi élet is külön folyt: a férfiak saját közösségükben éltek, a nők pedig saját kunyhóikban. A karibok gyakorlott harcosok voltak, az arawakok elleni küzdelmekből szinte mindig győztesként kerültek ki. A gyarmatosítás során komoly ellenállást tanúsítottak, a foglyul ejtett spanyolokat változatos módszerekkel kínozták és ölték meg – előfordult, hogy el is fogyasztották őket.
1530-ra a karib, arawak és ciboney őslakosok nagy része kihalt – a népírtás és a behurcolt betegségek következtében. A cukornád termeléséhez, valamint rum és melasz készítéséhez szükséges munkaerőt az európaiak Afrikából behurcolt rabszolgákkal pótolták. Mivel a hódítók csak kevés aranyat találtak a szigeteken, a felsoroltak számítottak a legfontosabb javaknak. A kakaó- és kávébab ekkor nem voltak jelen a sziget növényvilágában, ezeket szintén az európaiak hozták Dél- és Közép-Amerikából, valamint Arábiából. További értékes exportcikknek számítottak a gyümölcsök. Amikor a hódítók Mexikóban aranyat találtak, érdeklődésük a Karib-szigetek iránt igencsak lecsökkent. Az 1600-as évek során több gyarmati területet el is vesztettek, illetve elcseréltek a franciákkal, a britekkel, Dániával, majd később az Egyesült Államokkal is. A térség modern történelme Haiti 1804-es függetlenedésével kezdődött. A térség második független állama a Dominikai Köztársaság lett, míg a Nagy-Antillák szigeteinek többi tagja jórészt a 19-20. századra nyerte el függetlenségét. Több sziget ma is európai illetve amerikai fennhatóság alatt áll: Martinique és Guadaloupe Franciaország részei, a Holland-antillák és Aruba Hollandiához tartozik, Puerto Rico és a Virgin-szigetek pedig az USA területének számítanak.