Difference between revisions of "Kategória:Szlovákia"

A lap 2011. május 13., 17:29-kori változata

Szlovákia területe a nyugat- és kelet-európai kulturális régiók metszéspontján fekszik. Földrajzi helyzete népi kultúrájára, tradicionális zenéjére is rányomta bélyegét, az alapvetően kelet-európai elemekben gazdag zenei hagyomány nyugati eredetű jellegzetességekkel tarkított (a nyugati hatás legerősebben a szlovák népdal újabb stílusrétegeiben érzékelhető). A szlovák népi kultúra nyugat és kelet transzferállomása; a nyugat-európai dallamvilág és harmóniai-tonális ízlés szlovák közvetítéssel érte el a magyar, ukrán és még keletibb népek hagyományos népi muzsikáját.

Források, gyűjtések, kutatás

A régió hagyományos zenei életére vonatkozó legkorábbi dokumentumok az igricek vagy igrecek (a középkori népi epika lokális képviselői) hagyományaival és énekeivel kapcsolatosak. A dokumentumok tanúsága szerint a népi énekmondók főként a falvakban működtek, megjelenéseik a nemesi udvarokban lényegesen ritkábbak. Az állandó egyházi üldözés, a tiltó rendelkezések és büntető szankciók ellenére (melyekről bőven tájékoztatnak a korabeli források) az igric a 12. századtól egészen a 18. századig a népi kultúra reprezentatív képviselője volt.

A 15-16. századi források (leginkább egyházi énekek gyűjteményei és tánczenei kiadványok) népzenei utalásai komoly érdeklődést mutatnak a tárgy iránt: számos közép-európai forrás említi pl. a haiduc és az ungaresca táncokat. További népi párhuzamokat, a hagyományban ma is élő dallamokat találunk a 17–18. századi forrásokban, a Vietoris-kéziratban, Keczer Anna hegedűs gyűjteményében, valamint négy további kéziratban /Uhrovecból, mintegy 800 lejegyzett dallammal.

Már a 19. században, a korabeli magyar kezdeményezésekkel szinte egy időben a szlovákság körében is megindult a népdalok közlése egy nagyszabású sorozat, a Slovenské Spevy (Szlovák népdalok) keretében. 1880-tól kezdve majd 30 éven keresztül adtak ki népdalokat, kottaképpel együtt, füzetformátumban, mintegy 2000 dallamot. Tulajdonképpen e kiadássorozat valamint Bartók szlovák kötetei (Slovenské l’udové piesne) jelentették a kiindulási alapot a modern értelemben vett szlovák etnomuzikológiai kutatáshoz. A Slovenské spevy sorozatnak az adatközlés volt az elsődleges célja.

A 20. század első felének aktív és jeles gyűjtői és kutatói Bartók Béla mellett H. Bím, A. Halasa, Leos Janacek, J. E. Jankovec és Jozef Kresánek voltak. Az 1950-es években született, jelentősebb gyűjtemények a Szlovák Zenetudományi Társaság etnomuzikológiai csoportjának és a Bratislava Radio népzenei osztályának érdemei. A majd’ másfél évszázados gyűjtőmunka eredményeképpen 1995-re mintegy 26.000 szlovák népdal jelent meg nyomtatásban, az archívumok pedig további 90.000 lejegyzést, továbbá 110.000 hangrögzített énekes és hagngszeres dallamot őriznek. A modernkori szlovák etnomuzikológiai kutatások főbb területei: az elemzés, a rendszerezés, az összehasonlítás és a kultúrák közti kapcsolatok vizsgálata. A szlovák népzenetudomány kiemelt figyelmet fordít a hangszeres zenére, magukra a hangszerekre és a népi táncokra is.