Difference between revisions of "Az osztrák népzene"
(Új oldal, tartalma: „Az osztrák népzene (Svájchoz hasonlóan) valójában az alpesi területek pasztorális kultúrájának zenéje. A műfajok többsége az állatta…”) |
a (Levédte a(z) Az osztrák népzene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
||
| (9 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Az osztrák népzene ([[:Kategória:Svájc|Svájchoz]] hasonlóan) valójában az alpesi területek pasztorális kultúrájának zenéje. A műfajok többsége az állattartással, tereléssel, legeltetéssel kapcsolatos valamely szerepben jelenik meg, s ennek az erős funkcióhoz kötöttségnek köszönheti túl- és továbbélését. Ezek az Almschrei, az Alpsegen, a Jodler, a Juchzer és a Kühreigen. Ezen formák mindegyike akusztikus kommunikációra szolgál, akár emberek között, akár emberek és állatok között, illetve emberek és felsőbb erők között. E tekintetben, ahogy a neves etnomuzikológus, Walter Wiora írja: „az éneklés olyan kezdetleges formái ezek, melyek fejlődése időben megelőzi magának a dalnak a kialakulását”.<br> | Az osztrák népzene ([[:Kategória:Svájc|Svájchoz]] hasonlóan) valójában az alpesi területek pasztorális kultúrájának zenéje. A műfajok többsége az állattartással, tereléssel, legeltetéssel kapcsolatos valamely szerepben jelenik meg, s ennek az erős funkcióhoz kötöttségnek köszönheti túl- és továbbélését. Ezek az Almschrei, az Alpsegen, a Jodler, a Juchzer és a Kühreigen. Ezen formák mindegyike akusztikus kommunikációra szolgál, akár emberek között, akár emberek és állatok között, illetve emberek és felsőbb erők között. E tekintetben, ahogy a neves etnomuzikológus, Walter Wiora írja: „az éneklés olyan kezdetleges formái ezek, melyek fejlődése időben megelőzi magának a dalnak a kialakulását”.<br> | ||
| + | <br> | ||
Az ''Almschrei'' különböző hívójelzések összessége, részint a lábasjószág összeterelésére, részint az emberek munkába hívására szolgál.<br> | Az ''Almschrei'' különböző hívójelzések összessége, részint a lábasjószág összeterelésére, részint az emberek munkába hívására szolgál.<br> | ||
Az ''alpesi áldás'' (Alpsegen) a pásztorok valahai mágikus kultúrájával hozható összefüggésbe, a zsoltárhoz hasonlítható ima Szűz Máriától és az egyéni védőszentektől kér oltalmat.<br> | Az ''alpesi áldás'' (Alpsegen) a pásztorok valahai mágikus kultúrájával hozható összefüggésbe, a zsoltárhoz hasonlítható ima Szűz Máriától és az egyéni védőszentektől kér oltalmat.<br> | ||
| − | A | + | <br> |
| − | + | A [[:kategória:jodler|Jodler]], a [[Svájc zenei kultúrája|svájci jodel]] lokális megfelelője, az alpesi területek zeneileg meghatározható elemekben manifesztálódó, speciális kommunikációs technikáját alkalmazza. Szavak nélküli éneklés, amiben a hangszínnel való játék hangsúlyozott szereppel bír, amit a mell- és fejhangok (falzett) közti folyamatos regiszterváltás különleges technikájával ér el az énekes. Szerkezete kötetlen, modorában valahol az ének és a beszéd határmezsgyéjén mozog. A hangok nagy hangközlépésekben követik egymást, hangterjedelme kifejezetten nagy (képzettebb énekesek akár három oktáv terjedelmet is képesek bejárni). Legjellemzőbb hangsora a természetes dúr, karakterisztikus hangja a temperált f és fisz hangok között oszcilláló negyedik fok. A Jodlernak az emberek közti érintkezésben volt kiemelt szerepe, különleges technikájának köszönhetően igen nagy távolságokra is elhallatszik. Hagyománya ma már csak Tirol egyes területein él.<br> | |
| − | A középkori eredetű, a 16-17. században a nyomtatott népzenei kiadványok törzsanyagát képező ballada-hagyomány epikus és sztichikus formái mára már csak a Gottschee-régióban élnek tovább, az odatelepített németajkú közösségek relatíve erős izolációjának köszönhetően. | + | <br> |
| + | |||
| + | A fenti vokális formáknak hangszeres változatai is fennmaradtak, s napjainkban is hallhatók, ritkábban fakürtökön, fatrombitákon, vagy állat szarvából készült kürtökön, gyakrabban a régió specifikus hangszerén, az [[alpesi kürt|alpesi kürtön]]. Az alpesi kürt az Alpokban élő pásztor közösségek fafúvós hangszere (közeli rokonai a skandináv területeken, Oroszországban, a nyugati szláv országokban és a német fennsíkokon megtalálhatók). Nagy valószínűséggel kelta eredetű (területi szórásuk alapján legalábbis ez feltételezhető). Mérete 120 cm és 325 cm közötti. Hangolása természetes dúr, a Jodlerek (és a svájci jodelek) hangsorai egyértelműen az alpesi kürt játékának vokális reminiszcenciái.<br><br> | ||
| + | A középkori eredetű, a 16-17. században a nyomtatott népzenei kiadványok törzsanyagát képező ballada-hagyomány epikus és sztichikus formái mára már csak a Gottschee-régióban élnek tovább, az odatelepített németajkú közösségek relatíve erős izolációjának köszönhetően.<br> | ||
| + | <br> | ||
[[Kategória:Ausztria]] | [[Kategória:Ausztria]] | ||
[[Kategória:osztrákok]] | [[Kategória:osztrákok]] | ||
| − | |||
[[Kategória:alpesi kürt]] | [[Kategória:alpesi kürt]] | ||
| + | [[Kategória:Jodler]] | ||
A lap jelenlegi, 2011. június 15., 07:51-kori változata
Az osztrák népzene (Svájchoz hasonlóan) valójában az alpesi területek pasztorális kultúrájának zenéje. A műfajok többsége az állattartással, tereléssel, legeltetéssel kapcsolatos valamely szerepben jelenik meg, s ennek az erős funkcióhoz kötöttségnek köszönheti túl- és továbbélését. Ezek az Almschrei, az Alpsegen, a Jodler, a Juchzer és a Kühreigen. Ezen formák mindegyike akusztikus kommunikációra szolgál, akár emberek között, akár emberek és állatok között, illetve emberek és felsőbb erők között. E tekintetben, ahogy a neves etnomuzikológus, Walter Wiora írja: „az éneklés olyan kezdetleges formái ezek, melyek fejlődése időben megelőzi magának a dalnak a kialakulását”.
Az Almschrei különböző hívójelzések összessége, részint a lábasjószág összeterelésére, részint az emberek munkába hívására szolgál.
Az alpesi áldás (Alpsegen) a pásztorok valahai mágikus kultúrájával hozható összefüggésbe, a zsoltárhoz hasonlítható ima Szűz Máriától és az egyéni védőszentektől kér oltalmat.
A Jodler, a svájci jodel lokális megfelelője, az alpesi területek zeneileg meghatározható elemekben manifesztálódó, speciális kommunikációs technikáját alkalmazza. Szavak nélküli éneklés, amiben a hangszínnel való játék hangsúlyozott szereppel bír, amit a mell- és fejhangok (falzett) közti folyamatos regiszterváltás különleges technikájával ér el az énekes. Szerkezete kötetlen, modorában valahol az ének és a beszéd határmezsgyéjén mozog. A hangok nagy hangközlépésekben követik egymást, hangterjedelme kifejezetten nagy (képzettebb énekesek akár három oktáv terjedelmet is képesek bejárni). Legjellemzőbb hangsora a természetes dúr, karakterisztikus hangja a temperált f és fisz hangok között oszcilláló negyedik fok. A Jodlernak az emberek közti érintkezésben volt kiemelt szerepe, különleges technikájának köszönhetően igen nagy távolságokra is elhallatszik. Hagyománya ma már csak Tirol egyes területein él.
A fenti vokális formáknak hangszeres változatai is fennmaradtak, s napjainkban is hallhatók, ritkábban fakürtökön, fatrombitákon, vagy állat szarvából készült kürtökön, gyakrabban a régió specifikus hangszerén, az alpesi kürtön. Az alpesi kürt az Alpokban élő pásztor közösségek fafúvós hangszere (közeli rokonai a skandináv területeken, Oroszországban, a nyugati szláv országokban és a német fennsíkokon megtalálhatók). Nagy valószínűséggel kelta eredetű (területi szórásuk alapján legalábbis ez feltételezhető). Mérete 120 cm és 325 cm közötti. Hangolása természetes dúr, a Jodlerek (és a svájci jodelek) hangsorai egyértelműen az alpesi kürt játékának vokális reminiszcenciái.
A középkori eredetű, a 16-17. században a nyomtatott népzenei kiadványok törzsanyagát képező ballada-hagyomány epikus és sztichikus formái mára már csak a Gottschee-régióban élnek tovább, az odatelepített németajkú közösségek relatíve erős izolációjának köszönhetően.
