Difference between revisions of "Klezmer. Az észak-amerikai klezmer zene"
a (Levédte a(z) Klezmer. Az észak-amerikai klezmer zene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
|||
| (4 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref> | + | A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a ''klezmer'' szó (a ''klezmorim'' többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber ''keley zemeren'' ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref> <br> |
| − | Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse. | + | Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.<br>[[Fájl:Klezmer.jpg|bélyegkép|200 px|Klezmer zenekar hegedűsökkel]] |
| − | A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott. | + | A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott. <br>[[Fájl:Klezmorim1910.jpg|bélyegkép|balra|300 px|Klezmerzenekar 1910-ben. Középen már klarinétossal.]] |
| − | A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé. | + | A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé. <br>[[Fájl:Yiddish-Theater.jpg|bélyegkép|200 px|Jiddis színházi plakát.]] |
| − | Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a jazzt. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban. | + | Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a [[Jazz. A jazz kezdetei|jazzt]]. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban. <br> |
| − | Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége. | + | Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége. <br> |
| − | A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak Benny Goodman felvételein is. | + | A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak [http://en.wikipedia.org/wiki/Benny_Goodman Benny Goodman] felvételein is. |
| − | + | <br><br> | |
==Jegyzetek== | ==Jegyzetek== | ||
<references/> | <references/> | ||
[[Kategória:Észak-Amerika]] | [[Kategória:Észak-Amerika]] | ||
| + | [[Kategória:amerikai zsidók]] | ||
A lap jelenlegi, 2011. június 15., 09:33-kori változata
A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.[1]
Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a jazzt. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban.
Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége.
A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak Benny Goodman felvételein is.
