Difference between revisions of "Blues. A blues énekesek és szövegek"
(→Kapcsolódó szócikkek) |
a (Levédte a(z) Blues. A blues énekesek és szövegek lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
||
| (4 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
<references/> | <references/> | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| − | *[[ | + | *[[Blues. A blues általános jellemzői]] |
| − | *[[A blues korai története]] | + | *[[Blues. A blues korai története]] |
| − | *[[A hangszeres blues kezdetei]] | + | *[[Blues. A hangszeres blues kezdetei]] |
[[Kategória:afroamerikaiak]] | [[Kategória:afroamerikaiak]] | ||
[[Kategória:Észak-Amerika]] | [[Kategória:Észak-Amerika]] | ||
A lap jelenlegi, 2011. június 15., 09:39-kori változata
A blues énekesek három csoportba sorolhatóak. A songster egy olyan zenész, aki bluest játszik, ugyanakkor jókora repertoárral rendelkezik más dalokból is: spirituálékból, munkadalokból és balladákból. Hidat alkotnak a korai fekete zene és a blues között, illetve ők a kapocs fehérek és feketék, illetve azok dalai között. A musicianer tulajdonképpen egy hangszeres zenész, aki más énekeseket (songstereket) kísér. A harmadik a music physicianer, aki általában utazó zenész, és saját dalait játssza. Sokfelé eljut dalaival, ugyanakkor – tekintve, hogy számos helyen megfordul, és igen sok zenei hatás éri – kiemelkedő szerepe van egyes sorok, frázisok vándorlásában.
A legtöbb blues-szöveg a mindennapi élet eseményeiről szól. Leginkább férfi és nő kapcsolatáról, amelyet az énekes szemszögéből látunk. A dalszövegekből sokszor képet kaphatunk az énekes életéről, érzelmeiről, ugyanakkor vannak olyan előadók is, akik nem „folynak bele” dalaik szövegébe. A szövegek gyakran tartalmaznak drámai kiszólásokat, ezért az énekes az „életnél nagyobb” személyeket alkot, amikor valakiről énekel. Emberi kapcsolatokat mutat be nagyon nyílt kifejezésekkel, színesen, költői képekkel, drámai nagyításokkal. Leírja az élet árnyékos és napos oldalát; hőseivel hol a csúcson, hol a mélyben találkozunk. Gyakran kinyilatkoztat, ugyanakkor sokszor csak sejtet. A korai kurjantások és kiáltások még nagyrészt valamilyen afrikai nyelven szólaltak meg, egy-két, az új amerikai életformához – leginkább a munkához – kapcsolódó angol szóval. Ezek kezdetben Afrikából hozott rituális énekek, munka- és egyéb dalok részletei lehettek. A blues műfaj fejlődésének következő szakaszában a szövegek – a társadalmi változásoknak köszönhetően – elkezdtek az egyénről szólni. Még akkor is igaz ez, ha ez nem az énekest jelenti, ebben az esetben a fekete amerikai érzelmei jelentek meg bennük. Születtek ugyan nagy hősökről szóló darabok – amelyek nagyban hasonlítanak az angol-amerikai ballada- és broadside-hagyomány szövegeihez –, ugyanakkor a blues dalszerző leginkább saját és sorstársai hőstetteit, kalandjait és viszontagságait dalolta el. Volt is mit, hiszen a felszabadítást követően megkezdődött az egykori rabszolgák örökös munkakeresése. A nők sokkal hamarabb kaptak munkát, mint a férfiak, hiszen cselédre mindenhol szükség volt. Az ekképpen megváltozott gazdasági helyzet aztán új témát is szült: a pénz és a munka utáni sóvárgást. „Azelőtt bizony nem kellett a pénz / ma meg nélküle semmire sem mész.” A kurjantások idejében a munkadalok egy bizonyos fajta munkából eredtek, ami meghatározta jellegüket is. Némelyik egy nehéz terhet odébb lódító ember nyögését vagy a kalapácsütést, vagy akár az evezés ritmusát veszi mértékül, amíg a modernebb munkadalok az újabb munkákhoz igazodtak: vasútépítéshez, kőtöréshez, talpfafektetéshez stb. Ezek a munkások – és fegyencek – tehát nem bluest énekelnek. Dalaik a munkához igazodnak, és ezáltal sokkal közelebb állnak a kezdetlegesebb műfajokhoz.[1]
