Difference between revisions of "Hangszeres zene Svédországban"
(Új oldal, tartalma: „A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a nyckelharpa. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, k…”) |
a (Levédte a(z) Hangszeres zene Svédországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
||
(5 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a | + | {{Hangszer infobox |
− | + | |kép = [[Fájl:Nyckelharpa.jpg|220px]] | |
− | + | |képaláírás = A legősibb svéd népi hangszer, a nyckelharpa. | |
− | + | |név = Nyckelharpa | |
+ | |zenei kultúra = svéd | ||
+ | |hangszercsoport = [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek chordofon hangszerek]] | ||
+ | |forrás = Fotó: Karsten Evers. | ||
+ | |||
+ | }} | ||
+ | |||
+ | A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a ''nyckelharpa''. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.<br> | ||
+ | <br> | ||
+ | A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.<br> | ||
+ | <br> | ||
+ | A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült). <br> | ||
+ | <br> | ||
+ | A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is. | ||
+ | <br><br><br><br><br> | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
− | *[[ | + | *[[Svéd vokális népzene]] |
[[Kategória:Svédország]] | [[Kategória:Svédország]] | ||
[[Kategória:svédek]] | [[Kategória:svédek]] | ||
− |
A lap jelenlegi, 2011. június 15., 12:08-kori változata
Nyckelharpa | |
Név | Nyckelharpa |
Dátum | |
Zenei kultúra | svéd |
Hangszercsoport | [chordofon hangszerek] |
Forrás | Fotó: Karsten Evers. |
A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a nyckelharpa. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.
A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.
A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült).
A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is.