Difference between revisions of "Hangszeres zene Svédországban"

a (Eltávolította a védelmet a(z) „Hangszeres zene Svédországban” lapról)
a (Levédte a(z) Hangszeres zene Svédországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan)))
 
(2 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a [[:Kategória:nyckelharpa|nyckelharpa]]. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.<br>
+
{{Hangszer infobox
−
A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.<br>
+
|kép = [[Fájl:Nyckelharpa.jpg|220px]]
−
A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült). <br>
+
|képaláírás = A legősibb svéd népi hangszer, a nyckelharpa.
−
A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is.
+
|név = Nyckelharpa
 +
|zenei kultúra = svéd
 +
|hangszercsoport = [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek chordofon hangszerek]]
 +
|forrás = Fotó: Karsten Evers.
 +
 
 +
}}
 +
 
 +
A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a ''nyckelharpa''. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.<br>
 +
<br>
 +
A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.<br>
 +
<br>
 +
A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült). <br>
 +
<br>
 +
A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is.
 +
<br><br><br><br><br>
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 
*[[Svéd vokális népzene]]
 
*[[Svéd vokális népzene]]
8. sor: 22. sor:
 
[[Kategória:Svédország]]
 
[[Kategória:Svédország]]
 
[[Kategória:svédek]]
 
[[Kategória:svédek]]
−
[[Kategória:nyckelharpa]]
 

A lap jelenlegi, 2011. június 15., 12:08-kori változata

Nyckelharpa

Nyckelharpa.jpg
A legősibb svéd népi hangszer, a nyckelharpa.

Név Nyckelharpa
Dátum
Zenei kultúra svéd
Hangszercsoport [chordofon hangszerek]
Forrás Fotó: Karsten Evers.


A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a nyckelharpa. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.

A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.

A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült).

A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is.




[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök