Difference between revisions of "Kategória:Finnország"
a (Levédte a(z) Kategória:Finnország lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
(Google térkép link) |
||
| (4 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
<center> | <center> | ||
| − | < | + | [[Fájl:Kat finnorszag.jpg]]<br> |
| − | + | [http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2be637c6f10b1449&ll=62.674143,18.632813&spn=28.98453,74.707031&z=3&output=embed Google térkép megtekintése] | |
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
</center> | </center> | ||
| − | Részint földrajzi lokációjának, részint pedig vallási kettéosztottságának köszönhetően a finn nemzeti kultúra erősen heterogén. Délnyugati területeinek a nyugattal, leginkább Svédországgal szorosak a kötelékei, a finn-karéliai kulturális régió déli irányba, ill. bizonyos mértékig a bizánci hagyományok felé nyitott. S míg a keleti ortodoxia az orosz határszakaszokon megcsontosodott, a nyugatabbra élő közösségek a lutheránus egyház hívei. <br> | + | Részint földrajzi lokációjának, részint pedig vallási kettéosztottságának köszönhetően a finn nemzeti kultúra erősen heterogén. Délnyugati területeinek a nyugattal, leginkább Svédországgal szorosak a kötelékei, a finn-karéliai kulturális régió déli irányba, ill. bizonyos mértékig a bizánci hagyományok felé nyitott. S míg a keleti ortodoxia az orosz határszakaszokon megcsontosodott, a nyugatabbra élő közösségek a lutheránus egyház hívei. <br> |
| − | + | <br> | |
| − | + | A különböző régiók eltérő történelmi és szociális háttere szülte kulturális differenciák a 19. század végéig, a városi tömegkultúra megjelenéséig megmaradtak. Az integráló fejlődéshez leginkább hozzájáruló Dél-Pohjanmaa ideológiai és népszerűsítő törekvései az ország egészére kihatottak, de Varsinais-Suomi, Satakunta, Hame és Uusima is készek voltak magukba szívni a nyugatról érkező uniformizált kultúrát. A legelmaradottabb kelet-finnországi megyék (Savo, Észak-Karélia, Kainuu) a kulturális változásokra is meglehetős késéssel reagáltak (ennek tudható be a kalevalai hagyomány 20. századi továbbélése ezeken a területeken). <br> | |
| − | + | <br> | |
| − | + | A heterogén jelleg kialakulásában az északon élő lapp, valamint a partmenti vidékek svéd kisebbségek szerepe sem elhanyagolható. A finnországi svéd populáció egyike a legizoláltabb svéd közösségeknek a világon. Egyes területeken (pl. Ahvenanmaa) már a 6. században jelen voltak, más részekre csak a 12. században érkeztek (a keresztes hadjáratok során). Népi kultúrájuk a svéd népi hagyomány mentén fejlődött, de – elzártságuknak köszönhetően – fejlődésében konzervatívabb irányt mutatott, és tovább megőrizte archaikus és autentikus jellegét, mint az anyaországé. Szükség volt ehhez a finn társadalom rendkívüli szolidaritására is, amely sokat tett a svéd kisebbségek nemzeti kultúrájának életben tartásáért; számos lejegyzés, hangfelvétel készült, mind a mai napig különböző klubok, társulások és fesztiválok propagálják a svéd népi muzsikát, finn archívumok őrzik népzenei kincsüket, s létrejött a [http://www.kansanmusiikki-instituutti.fi/ Finn-Svéd Népzenei Intézet].<br> | |
| + | <br> | ||
| + | A legkorábbi, javarészt kéziratos gyűjteményeket az 1831-ben alapított Finn Irodalmi Társaság archívuma őrzi, nagy mennyiségű anyaggal rendelkezik a tamperei egyetem égisze alatt működő Népi Hagyományok Intézete is. A finn népzenekutatás legjelentősebb intézménye azonban ma a Népzenei Intézet (Kaustinen), létrejötte az első Kaustineni Népzenei Fesztivállal 1968-ban útjára induló revival mozgalom első komoly tudományos eredménye. Az intézet széleskörű tevékenysége a gyűjtemény kezelésén, valamint a rendszerező munkákon túl kiterjed az oktatás, a kutatás és a publikálás kategóriáira is. | ||
| + | <br> | ||
| + | <br>Kaustinenben működik a kifejezetten népzene oktatására specializálódott, a neves folklorista és népzenegyűjtő, Erkki Ala-Könni nevét viselő iskola, továbbá a Népi Hangszerek Múzeuma is. Népzenei képzés az ország több más iskolájában és egyetemén is folyik, a Sibelius Akadémia (Helsinki) önálló népzene tanszéket is létrehozott. | ||
| + | <br> | ||
[[Kategória:Európa]] | [[Kategória:Európa]] | ||
[[Kategória:ország]] | [[Kategória:ország]] | ||
A lap jelenlegi, 2013. április 5., 09:08-kori változata
Részint földrajzi lokációjának, részint pedig vallási kettéosztottságának köszönhetően a finn nemzeti kultúra erősen heterogén. Délnyugati területeinek a nyugattal, leginkább Svédországgal szorosak a kötelékei, a finn-karéliai kulturális régió déli irányba, ill. bizonyos mértékig a bizánci hagyományok felé nyitott. S míg a keleti ortodoxia az orosz határszakaszokon megcsontosodott, a nyugatabbra élő közösségek a lutheránus egyház hívei.
A különböző régiók eltérő történelmi és szociális háttere szülte kulturális differenciák a 19. század végéig, a városi tömegkultúra megjelenéséig megmaradtak. Az integráló fejlődéshez leginkább hozzájáruló Dél-Pohjanmaa ideológiai és népszerűsítő törekvései az ország egészére kihatottak, de Varsinais-Suomi, Satakunta, Hame és Uusima is készek voltak magukba szívni a nyugatról érkező uniformizált kultúrát. A legelmaradottabb kelet-finnországi megyék (Savo, Észak-Karélia, Kainuu) a kulturális változásokra is meglehetős késéssel reagáltak (ennek tudható be a kalevalai hagyomány 20. századi továbbélése ezeken a területeken).
A heterogén jelleg kialakulásában az északon élő lapp, valamint a partmenti vidékek svéd kisebbségek szerepe sem elhanyagolható. A finnországi svéd populáció egyike a legizoláltabb svéd közösségeknek a világon. Egyes területeken (pl. Ahvenanmaa) már a 6. században jelen voltak, más részekre csak a 12. században érkeztek (a keresztes hadjáratok során). Népi kultúrájuk a svéd népi hagyomány mentén fejlődött, de – elzártságuknak köszönhetően – fejlődésében konzervatívabb irányt mutatott, és tovább megőrizte archaikus és autentikus jellegét, mint az anyaországé. Szükség volt ehhez a finn társadalom rendkívüli szolidaritására is, amely sokat tett a svéd kisebbségek nemzeti kultúrájának életben tartásáért; számos lejegyzés, hangfelvétel készült, mind a mai napig különböző klubok, társulások és fesztiválok propagálják a svéd népi muzsikát, finn archívumok őrzik népzenei kincsüket, s létrejött a Finn-Svéd Népzenei Intézet.
A legkorábbi, javarészt kéziratos gyűjteményeket az 1831-ben alapított Finn Irodalmi Társaság archívuma őrzi, nagy mennyiségű anyaggal rendelkezik a tamperei egyetem égisze alatt működő Népi Hagyományok Intézete is. A finn népzenekutatás legjelentősebb intézménye azonban ma a Népzenei Intézet (Kaustinen), létrejötte az első Kaustineni Népzenei Fesztivállal 1968-ban útjára induló revival mozgalom első komoly tudományos eredménye. Az intézet széleskörű tevékenysége a gyűjtemény kezelésén, valamint a rendszerező munkákon túl kiterjed az oktatás, a kutatás és a publikálás kategóriáira is.
Kaustinenben működik a kifejezetten népzene oktatására specializálódott, a neves folklorista és népzenegyűjtő, Erkki Ala-Könni nevét viselő iskola, továbbá a Népi Hangszerek Múzeuma is. Népzenei képzés az ország több más iskolájában és egyetemén is folyik, a Sibelius Akadémia (Helsinki) önálló népzene tanszéket is létrehozott.
A(z) „Finnország” kategóriába tartozó lapok
Az összesen 3 lapból a következő 3-t listázza ez a kategóriaoldal, a többi a további oldalakon található.
