Difference between revisions of "Kategória:Shonák"

A lap jelenlegi, 2011. június 15., 07:39-kori változata

A shona körülbelül 9 milliós bantu népcsoport. Főképp Zimbabwében, részben pedig Mozambikban élnek. Öt fő dialektust beszélnek. A shona szó eredete ismeretlen, de ezeket a csoportokat, akiknek írása egyféle írásmódot követ, már régóta így hívják.

Az 1400-as évekig a shonák kultúrájának központja a mai Masvingo városa melletti romok területén feküdt. Valószínűleg gazdasági összeomlás miatt a királyság Dhlodhlotól délre, Bulawayo mellé költözött, északon pedig egy új királyság, Monomotapa alakult ki. Mindkét királyság tengeri kereskedelmet folytatott. Az 1800-as évek elején, ahogy az európai befolyás nőtt Afrika déli részén, a goni népcsoport átvonult a zimbabwei síkságon, és elpusztította a shona királyságokat. Ezt követően a társadalmi integráció fő elemei a független törzsek lettek. 1890-ben európai telepesek gyarmati rendszert hoztak létre, amely kilencven évig tartott.

A shonák patriarchális társadalomban élnek. Kultúrájuk szorosan összekapcsolódik a falu szerkezetével. A shona falut (shona nyelven musha-t) a főnök vezeti, aki örökléssel szerzi pozícióját. A főnök a legfőbb, a falut eredetileg megalapító család feje.

A shona törzs kialakulásától kezdve a megélhetés legfőbb formája a mezőgazdaság volt. A legfontosabb termények a kukorica és a köles, de emellett termelnek cirokot, kesudiót, babot, rizst és néhány őshonos növényt is. A földművelés hagyományos módszerei közé tartozik a föld feltörése és gereblyézése, majd a magok szétszórása egy nagyobb területen. A shona mezőgazdaságban elfogadott több tehenet, valamint kisebb háziállatokat tartani.

An Mbira Dzavadzimu. Fotó: Alex Weeks.

A shona vallás, amely sok ember életében központi szerepet tölt be, kapcsolatot létesít a családdal és az egyenes ági ősökkel a szellemi megszállottság (spirit possession) állapotában, amelyre különleges ceremóniák alkalmával kerül sor. Ezek a ceremóniák az őslakosok zenei előadásainak elsődleges helyszínei, kiegészülve a guva szertartással, amelyre az első halálozási évfordulón kerül sor, valamint esküvőkön, temetéseken, mezőgazdasági tevékenységek, például darálás és cséplés alkalmával, továbbá kötetlen sörpartikon és jit táncesteken, vidéken és sörcsarnokbeli előadásokon a városokban. Az önkormányzatok és a társadalmi szervezetek 1960 óta rendeznek őslakos előadók számára fesztiválokat. Napjainkban a hivatásos tánccsoportok is előadnak őslakos táncokat a turisták által gyakran látogatott helyeken.

[szerkesztés] A shona zene

Hosho pár. Fotó: Alex Weeks.

A shona zene korai fejlődéséről keveset tudunk. A „jódlizás” gyakorlata pigmeus behatást tükröz, akik a bantu nyelvet beszélők előtt éltek ezen a területen. A zimbabwei ásatások során elszórtan talált, különféle anyagokból készült nyelvek a mbira, a hüvelykzongora fontosságát mutatják már a kezdetektől. A shona és a szomszédos népek tonális harmóniája valószínűleg a san nép zenei rendszeréhez köthető. Ők éltek a területen eredetileg, a shonák pedig a „dél-közép-afrikai tonális és harmonikus övezethez” tartozhatnak. Ezt a zenét hét- vagy nyolcfokú skála jellemzi, valamint a kéthangú (bichord) dallamok díszített mozgása negyedekben és ötödökben. Mivel a san népcsoport a területen élő bantu népcsoporttal sok közös kulturális vonást őriz, nem meglepő, hogy több zenei jellegzetességük is megegyezik. A shonák azonban nem vették át a san nyelvek kattanó hangjait, bár sok bantu népcsoport igen. A san nép zenei rendszerét valószínűleg az íjhangszer által keltett két alaphang adja, ahogy a húrt megállítják két részletben. Gerhard Kubik szerint egy angolai san csoport háromféle módon hangolta íjhangszerét, a húr két része által létrehozott hangok 400 cent (nagy terc), 300 cent (kis terc) vagy 200 cent (nagy szekund) távolságra voltak.

A shona zene ciklusokból épül fel. A mbira és matepe darabok négy frázisból álló ciklusokra épülnek, amelyek mindegyike 12 gyors ütemből áll (12/8); főképp a ngororombével (afrikai pánsíp), kalimbával (hüvelykzongora) kísért zene, valamint a táncot kísérő dobolás és kórusban éneklés két 12/8-os frázisból áll. A táncot kísérő dobolásban előfordulhat még 16-os (8/8) és 18-as (9/8) ütemből álló ciklus. A zene általában [hétfokú], lefelé tartó dallamokkal. A „válaszolós” éneklés, illetve a különböző ritmikus és melodikus részek egymásba kapcsolódása vagy váltakozása különféle strukturális szinteken bevett gyakorlat. A zene kedveli a sűrű, egymást átfedő textúrákat. A legtöbb afrikai zenéhez hasonlóan az instrumentális és énekes részeket az alap és a kidolgozás szerint osztályozhatjuk. A hosho, a kísérő dob és az alap kushaura mbira (hüvelykzongora) kíséri az énekesek, szóló dobok, kísérő mbira játékosok és táncosok bonyolultabb struktúráit. A kórusban az énekesek egy csoportja szólaltatja meg az ismétlődő dallam-alapot, amely lehet egyetlen dallam, illetve kinőhet a válaszolós részekből, a többi énekes pedig erre énekel átfedő, kapcsolódó motívumokat. A jellegzetes shona énekes technikák közé tartozik a „jódlizás”, valamint az énekes improvizáció: a ndebele ének sokszor hasonlít a zulu kórusének stílusára, amelynél a hangsúly a külső hangokon van.