Difference between revisions of "A norvég vokális népzene"
| (2 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
{{Személy infobox | {{Személy infobox | ||
|kép =[[Fájl:H. A. Brorson.gif|200 px]] | |kép =[[Fájl:H. A. Brorson.gif|200 px]] | ||
| 12. sor: | 7. sor: | ||
|funkció = egyházi-énekszerző | |funkció = egyházi-énekszerző | ||
|forrás = | |forrás = | ||
| − | }} | + | }}Európa más területeivel összevetve Norvégia nem tűnik túlságosan gazdagnak a korai énekes műfajok tekintetében. A leggazdagabban dokumentáltak az állattartással kapcsolatos műfajok, az altatók, a vallásos népdalok, a középkori balladák és a stevek (metrikus szövegekre született dalok).<br><br> |
| + | Az ''állathívógatók/állatterelők'' – hagyományosan: lokk – ma már ritkán jelennek meg eredeti kontextusukban, számos felvétel áll azonban a tudomány rendelkezésére. A lokk (a svéd lockroppal azonos műfaj) kiáltások, ének és beszéd összekomponálása, a funkció által meghatározott sorrenddel. Szerepe alapvetően a kommunikáció (akár nagyobb távolságokban is). Leginkább nők adják elő. Különlegessége tartalmilag az állatok néven nevezésében, zeneileg pedig a szokatlan hangközök használatában, valamint a dallam erősen [http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1679.html melizmatikus] jellegében áll.<br><br> | ||
| + | Az ''altatók'' (és ide sorolhatók a gyermekdalok is) mára nyomtalanul eltűntek a népzenei hagyományból. <br><br> | ||
| + | A vokális népzenei gyűjtemények legnagyobb hányadát a ''vallásos népdalok'' teszik ki. Tekintélyes mennyiségük az északi területeket a 18–19. században elérő erős vallásos mozgalmak népi kultúrára gyakorolt hatásának bizonysága, olyannyira, hogy a vallásos népdalok megjelenésével a zenei kifejezésmód addig létező formái csaknem nyomtalanul eltűntek. A vallásos népdalok kimutatható stílusbeli különbségei – relatíve gyors és univerzális elterjedésüknél fogva – inkább kronológiai eredetűek, s nem regionális eltéréseket tükröznek. Hogy központi pozíciójuk egészen a 20. század közepéig megmaradhatott, legnagyobbrészt a liturgián kívüli (házi) vallásos gyakorlat erejének köszönhető.<br><br> | ||
A dúr-moll tonalitás uralkodó (a 19. század végétől szinte kizárólagos), de a repertoár bizonyos része megőrizte [http://hu.wikipedia.org/wiki/Mod%C3%A1lis_hangsor modális] karakterét. A dallamok egy része korábbi népénekek között már megjelent, de fennmaradt a repertoárban néhány, a kor kedvelt szövegeit felhasználó újabb keletű kompozíció is. Egyik legjelentősebb szövegforrásuk a dán egyházi-énekszerző, H. A. Brorson, akinek költeményei – meglepő módon – a dán vallásos népdalokban egyáltalán nem fordul elő, Norvégiában viszont több mint 300 tőle származó példát regisztráltak.<br><br> | A dúr-moll tonalitás uralkodó (a 19. század végétől szinte kizárólagos), de a repertoár bizonyos része megőrizte [http://hu.wikipedia.org/wiki/Mod%C3%A1lis_hangsor modális] karakterét. A dallamok egy része korábbi népénekek között már megjelent, de fennmaradt a repertoárban néhány, a kor kedvelt szövegeit felhasználó újabb keletű kompozíció is. Egyik legjelentősebb szövegforrásuk a dán egyházi-énekszerző, H. A. Brorson, akinek költeményei – meglepő módon – a dán vallásos népdalokban egyáltalán nem fordul elő, Norvégiában viszont több mint 300 tőle származó példát regisztráltak.<br><br> | ||
| 18. sor: | 16. sor: | ||
A ''stev'' a norvég népköltészet egyik legnépszerűbb, századokon át virágzó műfaja. Két formája ismert: gammelstev (régi stev) és ''nystev'' (új stev). <br> | A ''stev'' a norvég népköltészet egyik legnépszerűbb, századokon át virágzó műfaja. Két formája ismert: gammelstev (régi stev) és ''nystev'' (új stev). <br> | ||
A ''gammelstev'' metrum és rímek tekintetében a ballada közeli rokona, viszont egystrófás, továbbá szigorú négysoros, a balladáénál merevebb szerkezete van (izlandi ferskeytla). Szövegeinek egy része a bölcsesség és etika témaköréhez kapcsolódik, más részük témája a humor. Dallamai egytől egyig az ún. draumkvedet balladák (látomás-ballada) dallamainak variációi.<br> | A ''gammelstev'' metrum és rímek tekintetében a ballada közeli rokona, viszont egystrófás, továbbá szigorú négysoros, a balladáénál merevebb szerkezete van (izlandi ferskeytla). Szövegeinek egy része a bölcsesség és etika témaköréhez kapcsolódik, más részük témája a humor. Dallamai egytől egyig az ún. draumkvedet balladák (látomás-ballada) dallamainak variációi.<br> | ||
| − | A gammelstev addig töretlen hagyományát 1800 körül váltotta fel a 20. század közepéig virágzó nystev (a Setesdal régióban nyomokban mind a mai napig megtalálható). Szerkezete szintén négysoros, dallamaira azonban a más műfajokban ritka pentaton lépések, valamint aszimmetrikus ritmikai módusz jellemző.<br> | + | A gammelstev addig töretlen hagyományát 1800 körül váltotta fel a 20. század közepéig virágzó nystev (a Setesdal régióban nyomokban mind a mai napig megtalálható). Szerkezete szintén négysoros, dallamaira azonban a más műfajokban ritka pentaton lépések, valamint aszimmetrikus ritmikai módusz jellemző.<br> |
| + | |||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
*[[Hangszeres zene és a tánc Norvégiában]] | *[[Hangszeres zene és a tánc Norvégiában]] | ||
[[Kategória:Norvégia]] | [[Kategória:Norvégia]] | ||
[[Kategória:norvégok]] | [[Kategória:norvégok]] | ||
A lap jelenlegi, 2013. április 3., 11:13-kori változata
|
Hans Adolph Brorson | |
|
| |
| Név | Hans Adolph Brorson |
| Született | 1694. június 29. |
| Elhunyt | 1764 júni 3. |
| Nemzetiség | dán |
| Funkció | egyházi-énekszerző |
| Forrás | |
Európa más területeivel összevetve Norvégia nem tűnik túlságosan gazdagnak a korai énekes műfajok tekintetében. A leggazdagabban dokumentáltak az állattartással kapcsolatos műfajok, az altatók, a vallásos népdalok, a középkori balladák és a stevek (metrikus szövegekre született dalok).
Az állathívógatók/állatterelők – hagyományosan: lokk – ma már ritkán jelennek meg eredeti kontextusukban, számos felvétel áll azonban a tudomány rendelkezésére. A lokk (a svéd lockroppal azonos műfaj) kiáltások, ének és beszéd összekomponálása, a funkció által meghatározott sorrenddel. Szerepe alapvetően a kommunikáció (akár nagyobb távolságokban is). Leginkább nők adják elő. Különlegessége tartalmilag az állatok néven nevezésében, zeneileg pedig a szokatlan hangközök használatában, valamint a dallam erősen melizmatikus jellegében áll.
Az altatók (és ide sorolhatók a gyermekdalok is) mára nyomtalanul eltűntek a népzenei hagyományból.
A vokális népzenei gyűjtemények legnagyobb hányadát a vallásos népdalok teszik ki. Tekintélyes mennyiségük az északi területeket a 18–19. században elérő erős vallásos mozgalmak népi kultúrára gyakorolt hatásának bizonysága, olyannyira, hogy a vallásos népdalok megjelenésével a zenei kifejezésmód addig létező formái csaknem nyomtalanul eltűntek. A vallásos népdalok kimutatható stílusbeli különbségei – relatíve gyors és univerzális elterjedésüknél fogva – inkább kronológiai eredetűek, s nem regionális eltéréseket tükröznek. Hogy központi pozíciójuk egészen a 20. század közepéig megmaradhatott, legnagyobbrészt a liturgián kívüli (házi) vallásos gyakorlat erejének köszönhető.
A dúr-moll tonalitás uralkodó (a 19. század végétől szinte kizárólagos), de a repertoár bizonyos része megőrizte modális karakterét. A dallamok egy része korábbi népénekek között már megjelent, de fennmaradt a repertoárban néhány, a kor kedvelt szövegeit felhasználó újabb keletű kompozíció is. Egyik legjelentősebb szövegforrásuk a dán egyházi-énekszerző, H. A. Brorson, akinek költeményei – meglepő módon – a dán vallásos népdalokban egyáltalán nem fordul elő, Norvégiában viszont több mint 300 tőle származó példát regisztráltak.
A középkori ballada (az altatókhoz és gyermekdalokhoz hasonlóan) ma már csak mint revival létezik. A legtöbbet korábban Telemark megyében gyűjtötték, a 19. század utolsó évtizedeiben. Szövegi aspektusból a folklórtudomány megkülönböztet lovagi és mitikus (a központi szereplők óriások és manók) ballada-költészetet. Zenei kvalitásairól azonban keveset tudunk, tekintve, hogy az Európa-szerte elterjedt ballada mint táncdal a népzenekutatás kezdete előtt eltűnt. A középkori balladával összefüggésbe hozható mai norvég táncdalok (folkeviseleik) a revival mozgalom (minden autenticitást nélkülöző) koreografált felújításai csupán.
A stev a norvég népköltészet egyik legnépszerűbb, századokon át virágzó műfaja. Két formája ismert: gammelstev (régi stev) és nystev (új stev).
A gammelstev metrum és rímek tekintetében a ballada közeli rokona, viszont egystrófás, továbbá szigorú négysoros, a balladáénál merevebb szerkezete van (izlandi ferskeytla). Szövegeinek egy része a bölcsesség és etika témaköréhez kapcsolódik, más részük témája a humor. Dallamai egytől egyig az ún. draumkvedet balladák (látomás-ballada) dallamainak variációi.
A gammelstev addig töretlen hagyományát 1800 körül váltotta fel a 20. század közepéig virágzó nystev (a Setesdal régióban nyomokban mind a mai napig megtalálható). Szerkezete szintén négysoros, dallamaira azonban a más műfajokban ritka pentaton lépések, valamint aszimmetrikus ritmikai módusz jellemző.
