Difference between revisions of "Kategória:Az Ibériai-félsziget népzenéje"

A lap 2011. május 12., 22:18-kori változata

Az Ibériai-félsziget története tükröződik muzsikájában: folyamatosan változó politikai keretek között, a területet elfoglaló népcsoportok közötti találkozások, s szétválások ritmusában, hol összeolvadásban, hol elkülönülésben alakultak ki a félszigetre, s egyes tájegységeire jellemző etnikai, nyelvi, zenei, stb. jellegzetességek.
A félsziget legrégebbi, általunk ismert lakói, az ibérek s a beáramló kelta törzsek összeolvadásából alakult keltiber törzsek (ie. 800 körültől) kultúrája tükröződik a mai Galícia népszokásaiban, zenéjében. A kelta kapcsolatokat a híres galíciai kelta zenei fesztiválok máig ünneplik.
A főníciaiak, görögök is városokat alapítanak, majd az ie. 3. században a rómaiak a félszigeten provinciákat alakítanak. Attól függően, hogy a római telepesek hol, milyen mértékben, s milyen törzsekkel keveredtek, alakultak ki az újlatin nyelvek, például a romanizáció baszkföldet kevésbé hatotta át: muzsikája is éles vonalakkal elhatárolható. A 4. századtól keresztény római provinciákat a betörő germán törzsek meghódították: 419-től 711-ig, a muzulmánok térhódításáig, a vizigótok alkottak a félszigeten királyságot. Al-Andalúz: Andalúzia területe 800 éven át volt különböző arab kalifátusok fennhatósága alatt.

A középkorban az Ibériai-félsziget muzsikájának sorsa szorosan összefügg az országot hatalmukban tartó arabok fényes kultúrájával. De meg kell jegyeznünk, hogyha az arab művelődés befolyásolta is a spanyol zenét, a spanyol nemzeti művészet jelentékeny mértékben viszonozta ezt a befolyást, mint ahogy általában a mozarab (az ibériai-félszigeti arab kalifátusokban élő helyi népesség) műveltség által megőrzött latin és vizigót hagyomány termékenyen hatott az arab nép kulturális fejlődésére. Az egyházi gyakorlatban a mozarab rítus megteremtette a nemzeti liturgiát. A mozarab rítus megmaradt Andalúziában, Gergely pápa reformjai nem érintették: sajátos éneklési és hangszerelésbeli jellegzetességei különbözőek maradtak az Európa-szerte gyakorolt keresztény liturgiától. A bizánci muzsikusok jelenléte a kalifák udvaraiban további hatást gyakorolt a félsziget zenei fejlődésére. A lovagi szellem is sokban hozzájárult a két faj viszonyának szorosabbá fűzéséhez. Az arab zenés és énekes költők (raxies) valószínűleg épp olyan népszerűek voltak, mint a spanyol trubadúrok. Másrészről igen jelentős folyamat ment végbe az egyházi zene terén is. Cordobában, jóllehet ott volt a muzulmán birodalom székhelye, Szt. Eulogius és Szt. Alvarus számos himnusszal gazdagították a nemzeti liturgia hymnáriumait. 

A reconquista (visszahódítás) célja lassan összekovácsolta a sok kis ibériai keresztény királyságot. A toledói székesegyházban őrzött Breviáriumokban, Missalék-ben, Antifonáriumok-ban már világosan látszik, hogyan kezd lassankint kibontakozni a nemzeti szellem, amint a nemzeti Egyház hőseit és vértanúit megénekli. A himnusz-gyűjteményekben sok a világi és harcos-jellegű dal s épp ezekből származnak a románcoknak nevezett jellegzetes nemzeti műformák, melyeket eleinte latin, később spanyol nyelven írtak (Cantar del Cid Campeador, Toledo [1085. évi ] megvételének históriája, Almería megvétele [1114-ben] stb.). Ezek az ősforrásai azoknak a dokumentumoknak, melyekről általában mint a régi spanyol zeneirodalom legérdekesebb darabjairól emlékeznek meg; ilyenek a canciones, tonadas, villancicos, a 16. századi vielle- és vihuela-játékosok s a 17. századi gitár-művészek gazdag repertoárkészlete. Maga a spanyol drámaköltészet is a románcokból ered. A leghíresebb románcgyűjtemény a Romancero del Cid, a spanyol nemzeti művészetnek a középkor végén keletkezett nagy emléke. Nagyfontosságú gyűjtemény a Cantigas de Loores y Milagros de Nuestra Señora (Miasszonyunk csodatetteiről szóló dicsőítő dalok) című; vagy 400 kompozíciót tartalmaz, mind a 13. század dalterméséből, különböző szerzőktől. A nagyrészt jámbor áhítattól sugallt dalokat X. Alfonz (1252–84) rendeletére gyűjtötték össze. X. vagy Bölcs Alfonz uralkodása nagyjelentőségű a spanyol kultúra szempontjából, mellyel szoros érintkezésben állott a provanszál trubadúrok kultúrája. II. Alfonz, Aragónia királya (1162–1196) kiváló trubadúr is volt.  X. Alfonzé érdeme az is, hogy a salamancai egyetemen felállította a hírneves zenei tanszéket és elrendelte, “que aya un maestro en organo et que yo le de circuënta maravedis de cada anno” (alkalmaztassék egy orgonamester és adassék neki évi ötven maravedi). Bölcs Alfonz udvarában egyaránt megtalálhatóak voltak muzulmán, keresztény és zsidó muzsikusok. Arab nyelvből ő fordítatta le az ókori klasszikusokat latinra, megalapozva ezzel a reneszánsz kibontakozását. 

Aragónia és Kasztília egyesülése után, 1492-ben, Granada visszahódításával a félsziget utolsó mór kalifátusa is megszűnt. A katolikus királyok ki is űztek mindenkit, aki nem volt hajlandó áttérni: muzulmánoknak, zsidóknak menniük kellett. A Spanyolországból kiűzött zsidók erős kulturális, ezen belül zenei identitásukat őrizve, Afrikától Bulgáriáig s Mexikóig megtalálhatók (lásd: szefárd, ladino). Szintén a reconquista nyomán jött létre 1143-ban az első önálló portugál királyság — 1267-ben húzták meg a mai határokat Spanyolország és Portugália között. Az első cigány csoportok egyes kutatók szerint 1415-ben érkeztek a félszigetre, mások szerint századokkal előbb, a mórokkal is érkeztek cigányok Ibériába. Egyes feltételezések szerint az 1609-ben kiűzött morisco (kereszténységre áttért arab) lakosság egy része a cigányok körében keresett menedéket a száműzetés elől: a két zenei hagyomány erősen keveredhetett ezáltal is.
1492 Amerika felfedezésének (az őshonos indiánok nézőszögéből: leigázásának) éve. A spanyol és portugál gyarmatosítás óriási területeket ölel föl. Zeneileg ez az ida y vuelta („oda-vissza”) műfajok kialakulásához vezetett: az Ibériai-félsziget muzsikája, hangszerei a helyi jellegzetes muzsikákkal keveredve új műfajokat hoztak létre, melyek aztán visszaáramolva az anyaországokba, az eredeti muzsikát újraoltották. (Bár az afrikai befolyás már ezt is megelőzhette: a 16. századtól Andalúziába behurcolt néger rabszolgákon keresztül: pl. a fandango kapcsolatban állhat egy afrikai yoruba tánccal /chica/, mely pl az afrokubai rumba alapja is.)