Difference between revisions of "Zenei változatosság Kelet-, Északkelet Arnhem-földön"

A lap 2011. április 7., 18:56-kori változata

Az ezen a területen játszott stílus a nyugati zenéhez szokott fül számára a legszínesebb – természetesen ennek előfeltétele a hallgató zenére irányuló figyelme, némi kulturális háttérismerete, és nyitottsága. Az énekes hangjának tónusa, a dallam mintázata, a ritmusverő fa (Bilma) és a didzseridu kísérete egészen különleges zenei hatást kelt.

Fő zenei jellemzők:

• a szűk vokális tartomány;
  
• a dalok rövid időtartama, melyek egy dalcikluson belül ismétlődve váltják egymást;
  
• a melódia hullámzása, fokozatos, a magasabb tartományból való ereszkedés;
  
• a kettő, vagy több énekes hangjának polifonikus hatása;
  
• a dalok kíséret nélküli végződése, szaknyelven UVT, a "kíséret nélküli vokális végződés ^[1];
• a ritmusverő fa tiszta, rezonáns hangú kísérete; gyakran két, vagy több pár játszik egyszerre, egymással aszinkronban;
• a didzseridu két hangtartományban szól – az alaphangon és a felette megszólaltatott kürthangok.
  
  

A dalok szövege egész Ausztrálián belül itt a „legköltőibb”. Sok esetben kötetlenek, az énekes az előadás előtt, vagy alatt véglegesíti a dal szövegét, mely kivételesen hosszú is lehet. Ezen a területen a dalokat alkotó szavaknak mély, többsíkú jelentéstartalma van. Ezek a jelentéssíkok a vallási rítusokba való, fokozatos beavatásokon keresztül tárulnak fel az egyének számára, vagyis egy dal szövege nem jelenti ugyanazt a csoport minden tagjának. A dalokat egyének-, vagy klánok birtokolják, ugyan úgy, mint a ritmuskíséretet, és az előadás jogát. E tulajdonjog megsértése súlyos bűnnek számít, mely következményeket von maga után.

A dalok témája változó (lásd. a Zenei jellemzők menüpontban), az előadás módja és stílusa pedig terület szerinti eltéréseket mutat.

Jegyzetek

Forráshivatkozás-hiba: <ref>-ek vannak a lapon, de nincsen <references/>