Zenei változatosság Kelet-, Északkelet Arnhem-földön
Az ezen a területen játszott stílus a nyugati zenéhez szokott fül számára a legszínesebb – természetesen ennek előfeltétele a hallgató zenére irányuló figyelme, némi kulturális háttérismerete, és nyitottsága. Az énekes hangjának tónusa, a dallam mintázata, a ritmusverő fa (Bilma), és a didzseridu kísérete egészen különleges zenei hatást kelt.
Fő zenei jellemzők:
- a szűk vokális tartomány;
- a dalok rövid időtartama, melyek egy dalcikluson belül ismétlődve váltják egymást;
- a melódia hullámzása, fokozatos, a magasabb tartományból való ereszkedés;
- a kettő, vagy több énekes hangjának polifonikus hatása;
- a dalok kíséret nélküli végződése, szaknyelven UVT, a "kíséret nélküli vokális végződés" [1];
- a ritmusverő fa tiszta, rezonáns hangú kísérete; gyakran két, vagy több pár játszik egyszerre, egymással aszinkronban;
- a didzseridu két hangtartományban szól – az alaphangon és a felette megszólaltatott kürthangokon.
|
A dalok szövege egész Ausztrálián belül itt a „legköltőibb”. Sok esetben kötetlenek, az énekes az előadás előtt, vagy alatt véglegesíti a dal szövegét, mely kivételesen hosszú is lehet. Ezen a területen a dalokat alkotó szavaknak mély, többsíkú jelentéstartalma van. Ezek a jelentéssíkok a vallási rítusokba való, fokozatos beavatásokon keresztül tárulnak fel az egyének számára, vagyis egy dal szövege nem jelenti ugyanazt a csoport minden tagjának.
A dalokat egyének-, vagy klánok birtokolják, ugyan úgy, mint a ritmuskíséretet, és az előadás jogát. E tulajdonjog megsértése súlyos bűnnek számít, mely következményeket von maga után.
A dalok témája változó, az előadás módja és stílusa pedig terület szerinti eltéréseket mutat.
Jegyzetek
- ↑ UVT, vagyis Unaccompanied Vocal Termination, mely fogalmat Alice Moyle vezetett be.
