Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi
Az általunk keletként megjelölt területet nyugatról a Blyth-folyó, délről a Roper-folyó, Keletről a Carpentaria-öböl, északról pedig az Arafura-tenger határolja.
Fontos megjegyezni, hogy a terület zenei határvonalát nem lehet egyértelműen meghúzni; a fent meghatározott határtól nyugati, dél-nyugati irányban több stÃlus él együtt. Arnhem-föld keleti részén játszott zenei stÃlust elsÅ‘sorban a Yolnguk kulturális blokkhoz köthetjük, melynek általánosan elterjedt neve Bungull. Ez valójában táncot jelent, azonban a kifejezés utal arra a zenei elÅ‘adásmódra is, mely Kelet-Arnhem-föld sajátossága. Az itt játszott daloknak és táncoknak egyéni elnevezésük van a szerzÅ‘ csoport vagy klán nevei, valamint tárgyuk szerint.
A Yolngu egy gyűjtőnév, az ezen a területen élő, valamint az e földhöz vallásilag kötődő őslakos klánokat értjük alatta. Habár e klánok nem mindegyike osztozik közös hagyományokon és nem beszélnek egy nyelvet, mégis egymással való kapcsolatuk bonyolult, vallási és szociális bázisokon nyugvó rendszeren alapul.
A kontinens északi részét érte el a legkésÅ‘bb az új, hódÃtó kultúra, Ãgy a hagyományok itt tudtak a legtovább fennmaradni, melyek ugyanakkor az utóbbi évtizedekben végbement változásoknak köszönhetÅ‘en erÅ‘s hanyatlásnak indultak. Tény azonban, hogy az elszigeteltség az e területen élÅ‘kre igaz a legkevésbé.
Az itt élÅ‘ klánok kulturális, vallási és szociális élete gyökeresen változásokon ment át – még mielÅ‘tt a nyugati hajósok megpillantották volna Ausztrália északi partjait. A Malajziából érkezÅ‘ kereskedÅ‘k (Macassan) évszázadokon át látogatták a partszakaszt, évenkénti útjuk oka a kÃnai kereskedÅ‘knek továbbadott tengeri uborka volt (Trepang); az Å‘slakosokkal való kapcsolatuk kereskedelmi cserén alapult, mely a területen az addig nem ismert használati eszközök megjelenésével járt együtt. E kapcsolat nagy hatással volt az Å‘slakosok szellemi életére, és ezzel együtt a zenére is.
