Az énekes ember Ausztráliában
Az énekes emberek zenei és társadalmi szempontból is fontos személyiségek. Dalok formájában őrzik a hagyományokat, mítoszokat, legendákat és pletykákat. Mindez, mint a kulturális háttérről, és a zene alapjairól szóló szócikkekben láthatjuk, a vallás és a vallási érzület alapja. Ausztrália északi részein szerepük intézményesített formában a mai napig működik. Egy énekes ember kivételes hanggal, memóriával és pszichikai erővel van megajándékozva, mely képességek a csoport kiemelkedő tagjává teszik. Minden közösségnek megvan a maga énekes embere, aki a csoport dalait, mint egyfajta magántulajdont őrzi.
Az énekes ember személye vagy apai, vagy családi ágon öröklődhet. E hagyaték a szociális pozíción kívül magába foglalja mindazt, melyet egy énekes ember birtokol; a dalok szövegét, dallamát, előadásuk módját, a zenei kíséret kompozícióját, a dal mellé társuló tánc mozdulatait, valamint a mögöttes háttértartalmakat. Átadásuk és tanításuk egy folyamat része, melynek során a tanulónak mindezekkel tisztába kell kerülnie. Gyakran az előadási protokollt előbb megtanulják, mint magát a dal szövegét, melyet ismétléssel memorizálnak.
Előfordul, hogy némely dalt, és ezek előadási jogát ajándék fejében az énekes emberek egymás között elcserélik. E szokásnak köszönhetően a zenei élet gerincét képező dalok a komponálás helyétől messzire vándorolnak; velük vándorol mindaz, amit egy dal jelentésében hordozhat – a vallási, rituális kontextus. Ennek köszönhető bizonyos kultuszok nagy területeken való terjedése és népszerűsége.
A dalok születésének és terjedésének egyik különleges módja az énekes ember pszichikai, spirituális képességének a függvénye. Néhol (mint például Nyugat-Arnhem-földön) ugyanis a dalok álmon-, vagy spirituális élményen keresztül születnek, melyek során az énekes a túlvilág szellemeivel, halott énekes-emberek lelkeivel, vagy más lényekkel kerül kapcsolatba.
Az énekes-emberek hangjukon kívül kivételes zenei képességekkel is rendelkeznek. Ők komponálják a dal melodikus struktúráját, instrukciókat adnak a kísérő énekeseknek, zenészeknek és táncosoknak. Mindez feltételezi, hogy az énekes-embernek a zenei előadást, mint egészet kell látnia és hallania.
A következő felvételen egy, a huszadik század közepén szerzett dal hallható és látható Északkelet-Arnhem-földről. A dal egy testvérpár küzdelméről szól.
<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/nKIBxgUSjKA height=390 width=480 border=0 scroll=no </websiteFrame>
Zenei szempontból szintén fontos személyiség a ceremónia-vezető és a táncos.
A ceremónia-vezető általában a klán köztiszteletben álló öregje, vagy ha ő már nem tudja betölteni pozícióját, a hozzá legközelebb álló rangidős rokona. Ő az, aki ismeri a rituális protokollt, beavatást kapott a vallási hagyományokba, határozott és döntésképes, valamint képes levezetni az olykor több hétig, akár hónapokig tartó rendezvényt. Neki kell felügyelnie és meghatároznia a rituális szabályokat, valamint rendet tartania a résztvevők között. Feladatai közé tartozik a zenei kíséret szervezése is. Az őslakosok társadalmi szervezetében nincs kinevezett vezető, fontosabb ügyekben vagy a vének, vagy a ceremónia-vezető dönt, vagyis személye politikai szempontból szintén lényeges.
A zenét túlnyomó többségben táncok kísérik, melyek kiegészítik a dalok jelentéstartalmát, azok mintegy fizikai megnyilvánulásai. Általánosságban elmondható, hogy a táncok mimikusak, utánzók, az előadók mozdulatai mesélnek valamiről. Néhol e mozdulatok kifinomultak, egyfajta baletthez hasonlíthatók, melynek előadása a táncos kreativitásán múlik. Fontos jellemzőjük az énekkel és a zenei kísérettel való szoros együttműködés; a lábak dobogása, a táncosok kurjongatása a zenei előadás részét képezik.
