Kategória:Észtország

Karl August Hermann, észt népzenegyűjtő.

A mai Észtország területének zenei praxisára vonatkozó legkorábbi utalásokkal a 12-13. század fordulóján élt, tevékenységüket a régióban kifejtő történetírók, Saxo Grammaticus és Henricus de Lettis munkáiban találkozhatunk. A korabeli templomi és udvari jegyzőkönyvek is szolgálnak némi információval a korai századokból, s bár az első töredékes észt népi dallam 1632-ben jelent meg nyomtatásban, a tudomány egészen a 18. század végéig nem tanúsított különösebb érdeklődést az észt népzene iránt. A. W. Hupel és C. H. J. Schlegel voltak az elsők, akik – nem kis mértékben Herder írásainak hatására – tudományos attitűddel fordultak az észt népi zenei gyakorlat felé.

A legkorábbi rendezett észt népzenei gyűjtemények a 19. század végén születtek, Karl August Hermann, Oskar Kallas, Herbert Tampere és Ingrid Rüütel munkája nyomán, a fonográfos gyűjtéseket A. O. Vaisanen, finn etnomuzikológus kezdte meg 1912-ben.

Az évszázados gyűjtőmunka eredményeképpen az észt Néprajzi Archívum népzenei gyűjteménye ma kb. 25.000 lejegyzett dallamot és mintegy 55.000 hangfelvételt számlál. Az Észt Tudományos Akadémia (Tallin) népzenei osztálya szintén jelentős mennyiségű lejegyzett és hangzó anyaggal rendelkezik, nem csak észt, de egyéb finnugor és szamojéd népcsoportok zenéjéből is. Tevékenysége széleskörű: mind a mai napig szervez helyszíni gyűjtéseket, szerkeszti és folyamatosan bővíti az észt népzenei adatbázist, valamint nemzetközi etnomuzikológiai konferenciák házigazdája.