1. A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe
A mande ajkú nyugat-afrikai népek többnyire az afrikai kontinens Szahel-övezetének [1]nyugati részén élnek, melyet a múltban az arab nyelv alapján Szudánnak (a fekete emberek földje) neveztek, ám a modern, ugyanazon nevű ország megalakulása után a két elnevezés bonyodalmat okozott. A szahel a VIII. és IX. századtól kezdődően a régióba került arab hódítóktól kapta a nevét, jelentése: partvidék.
Fotó:Korecz Kata
A Szahel területén az időjárás meglehetősen száraz, s évről-évre elsivatagosodás jellemzi, pedig körülbelül tizenkétezer évvel korábban nagyjából úgy nézhetett ki, mint a mai Kenya, vagy Tanzánia füves és fás szavannái, a hatalmas síkságokon ezrével éltek vadak, és az akkor még jelentősen csapadékosabb, a mai Szahara belsőbb területeit is vadásznépek lakták. A sivatag azonban lassan terjeszkedni kezdett, ahogyan a klíma változott, ezt pedig népvándorlás követte, a lakosság kénytelen volt egyre délebbre vonulni, ahogyan az sivatagosodás hatására a vadak is megfogyatkoztak, és a vízlelőhelyek is sorra kiapadtak. Az élet egyre nehezebbé vált e területeken. A Szahel északi területein többnyire csak nomád életmódot lehetett fenntartani, mert a víz csak viszonylag kis mennyiségben volt elérhető, idővel tovább kellett állni más források felé, melyek egymástól néhol bizony igen messze estek. A tuaregek (amazigh), és a fulanik a legutóbbi időkig ezen életmód szerint éltek, és néhol élnek még ma is. Tőlük délebbre a víz gyakoribb, így nem volt szükség folytonos vándorlásra, amely az életmódot és a kultúrát egyaránt meghatározta. Sok más néppel egyetemben a mande-ajkú lakosság is letelepedett életmódot folytatott, habár területeik határát a történelem során, a XIII. században jócskán kiterjesztették.
Jegyzetek
- ↑ A Száhel a Szaharától délre, és a délen fekvő, partközeli trópusi erdőségektől északra elhelyezkedő, délen szavannás, északon sivatagos területet jelenti, melyen több népcsoport él. A Szaharától északra fekvő terület elnevezése szintén arab keletű, az a maghreb, vagy maghrib, mely napnyugtát, vagy nyugatot jelent.
