12. A mande zene és az iszlám
A mande népeknek az iszlám hittel való, hosszú ideje tartó kapcsolata sok zenei hagyományra hatott, ahogy erre már utaltunk a szöveg elején, mikor a vadászok zenei hagyományairól volt szó. Jelen keretek között éppen csak egy rövid kitérőt tehetünk e témával kapcsolatosan. Egy nép, illetve népcsoport életében a vallás jelenti a létezés alappillérét, az határozza meg a világképet, melyet a különböző ceremóniákkal, szertartásokkal és ünnepekkel tehetnek kifejezővé, élhetik meg a hit mélységeit. Minden gondolat vagy tett, Afrikában különösen, a vallásból ered, az ősök és a szellemek erejéből merít, és az embernek a világban elfoglalt helyét tükrözi.
Az iszlám hit, melyet a 8. századtól kezdődően az arab kereskedőktől Nyugat-Afrika nagy része (főként a szent háborúk által, erőszakkal) átvett, az általa érintett népcsoportok életére erősen hatott, akárhol vetett is gyökeret. Ám egyes népcsoportok kitartottak eredeti vallásuk mellett, ilyenek voltak a bamanák, akik ellenálltak a térítésnek. Erre utal, hogy lakóhelyük környezetében egy időben minden olyan népet bamanának neveztek, akik nem tértek át az új vallásra. A Mali déli részén, a Bandiagara-fennsíkon élő dogonok, a mai napig hagyományos életformájukat gyakorolják, és hitviláguk, illetve kozmogóniájuk az afrikai népek közül is, és a világon is, egyedülálló.
A régióban élő népek és népcsoportok legtöbbje azonban felvette az iszlám hitet, így sok szertartás átalakult, az iszlám ünnepeihez igazodott, illetve az iszlám vezetőknek szólt, több háttérbe szorult és el is tűnt. A ramadán (nagyböjt) idején például sem házasságot nem kötnek, sem a dobok nem szólnak, ám a böjt végének eljövetele nagyon is alkalmas az ünneplésre.
Az iszlám tiltja az alakábrázolást, ezért a maszkok, melyek ember alakot vagy fejet formáztak, tiltottá váltak, akárcsak a különféle spirituális erők megidézése céljából megrendezett ceremóniák.
Sok zenei darabban megjelentek az iszlám kulturális közegére jellemző zenei attribútumok, frázisok, illetve díszítmények, s a színes és gazdag dallamorientált zenei jellemzők is inkább az arab hatásra a régióba került stílusra utalnak. A korábbi fejezetben, mely az énekmondókkal foglalkozott, utaltunk rá, hogy a jelik magas szintű iszlám-oktatásban részesülnek, és sokan erős hitű muszlimok, a Korán-idézetek repertoárjaik része, legyen az elbeszélés vagy ének.
Ami a Szahel területén élő muzulmán népcsoportok zenei világát a leginkább megkülönböztetheti a szomszédságukban élő, nem muszlim népekétől, az talán az arab zenei világ hatására kialakult, kifinomultabb dallamvilág – e megállapítással azonban óvatosan kell bánnunk, hiszen az effajta dallamorientáció még az iszlám terjedése előtt elkezdődhetett, s azt az iszlám, meglehet, csak meggyorsította.
