A magyar népzenegyűjtés hőskora

A nép körében végzett gyűjtőmunka eleinte elsősorban a nyelvi alkotásokra irányult, mivel a magyar nyelv megmentése, újrafelfedezése volt a cél. Így a népdal csak mint a népköltészet „vivőanyaga” volt érdekes a kutatók számára. Kb. egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a népzene szisztematikus gyűjtése is elkezdődhessen. Akkor azonban rögtön két irányból támadt igény a hagyományos paraszti kultúra zenéjének feltérképezésére: a zenetudomány és zenepedagógia felől Kodály Zoltán, a zeneművészet irányából pedig Bartók Béla személyében.
Habár a 19-20. század fordulójára a nemzeti identitás megszilárdult, egy másfajta válság, egyfajta érzelmi, szellemi dekadencia uralkodott el Európában. A tudományok és a technika fejlődésével párhuzamosan megváltozott a világkép, bizonyos vallási, erkölcsi és egyéb társadalmi értékek erejüket, érvényüket vesztették, akárcsak a romantikus művészi kifejezésformák. A világ egyre absztraktabbá, mechanikusabbá, embertelenebbé és idegenebbé kezdett válni. Erre válaszként jelent meg a művészetekben a frivol cinizmus, a szélsőségesen szubjektív szürrealizmus és szimbolizmus, a végletesen intellektuális konceptualizmus és ekkor talált otthonra a népzenében Bartók és Kodály.
Több tényező szerencsés együttjárása tette lehetővé, hogy a két Zeneakadémista diák rácsodálkozhasson a magyar falvak zenéjének szépségére és mélységére: Európa többi részéhez képest Magyarországon később indult be az iparosodás, és így a vidék élete addig még nagyjából érintetlen maradt; a már említett okokból kifolyólag a néprajzkutatás hazánkban viszonylag korán elindult, és a szellemtudományok fejlődésével egyre szisztematikusabbá vált; Vikár Béla az 1896-ban Európában elsőként kezdett egy forradalmian új találmánnyal, a fonográffal dolgozni, aminek köszönhetően a századfordulót követően már több ezer felvétel állt Bartókék rendelkezésére. Ez az előny behozhatatlannak bizonyult, hiszen a többi európai országban, ahol csak később kezdődött el az ilyen irányú kutatás, az autentikus dallamok nagy része elveszett a társadalmi változások viharaiban.