Kategória:Németország
Az etnomuzikológia kialakulásában és fejlődésében a mindenkori német tudományos elit kétségtelenül vezető szerepet töltött be. Johann Gottfried von Herder (1744-1803), német költő, teológus és filozófus volt az, aki 1778-ban elsőként használta a népdal (Volkslied) kifejezést, a német gondolkodók soros nemzedékei mindig élen jártak a népzenével kapcsolatos alapvető definíciók megalkotásában és a különböző tudományos elméletek kidolgozásában. A történeti (tér-idő) aspektusrendszer figyelembevétele mellett érdeklődésük már a 19. század elején kiterjedt a népzene szociális funkcióira, valamint az egyes ember rendszerben betöltött szerepére (előállító, közvetítő, fogyasztó), műfaji, formai és dallami elméleti alapvetéseik általános érvényűek. A német zenetudomány egyetemes jelentősége a népzenei kutatások területén is áll, a legszofisztikáltabb teóriákat jegyző muzikológusok – mint Wiora, Bohlman vagy Schepping – munkái mindmáig irányadó értékei a nemzetközi kutatói szférának.
Kisebbségek
A kisebbségek szerepének kérdése Németországban egészen a 20. század második feléig nem merült fel. Az érdeklődés, illetve figyelem tulajdonképpen két történelmi faktornak tudható be. Az első stimulus a Holocaust volt. A II. világháborút követően előtérbe került az értékmentés, mint szempont. A zsidó (és kisebb részt a cigány) kultúra hagyományainak feltárása, rögzítése egyetemes történelmi szükségszerűséggé és egyben kötelességgé vált. A második tényező a „nem német” (leginkább török) vendégmunkások számának megnövekedése a század második felében. Lélekszámuk az 1980-as években olyan mértékben megemelkedett, hogy elengedhetetlenné vált az önálló kulturális és társadalmi intézmények létrehozása, továbbá a német kulturális életben betöltött szerepük értékelése.
A(z) „Németország” kategóriába tartozó lapok
Csak a következő lap található ebben a kategóriában.
