Difference between revisions of "A dán vokális népzene jellemzői"
a (Dán népzene jellemzői lapot átneveztem A dán vokális népzene jellemzői névre) |
a (Levédte a(z) A dán vokális népzene jellemzői lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
||
| (7 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | [[Fájl: skald.jpg|bélyegkép|balra| Egy szkald éneket mond a hallgatóságának.]] | |
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | Az Old Norse régió alapvetően német mintájú epikus dalhagyománya az első ezredforduló idejére csontosodott meg. A központi szereplő a ''szkald'' volt, aki úgy falun, mint udvari körökben közvetítette és tartotta életben a nagy és nemes ősök emlékezetét. Az első szkaldnak Odint, az ősi vallás főistenét tartották (akinek szavait versbe foglalták, így örökítve át azt az utókorra), akiről a dán énekmondókat hagyományosan Odin-szkaldnak nevezték.<br> | |
| + | <br> | ||
| + | A szkaldok művészi megnyilatkozásának formája a dal-recitáció (''kvad'') volt, műfaja a ''prosimetrum''. A prosimetrum a próza és líra egyfajta keveréke, ahol a vers stabil, ismételt elem, a prózai részek pedig a költemény központi gondolatán monologizáló, improvizált szakaszok. Az előadó tulajdonképpen egyszemélyes színház, ő a szónok, az énekes, valamint a történet színészi interpretátora.<br> | ||
| + | <br> | ||
| + | Tekintettel arra, hogy a dán lírai népdalkincs zenei értékelése csak a közelmúltban kezdődött meg, a korábbi besorolás a nyelvtudomány kritériumrendszerét tette magáévá. Ugyanakkor mára már kikristályosodott a zenei szempontú rendszer is, mely öt fő csoportra osztja a dalokat:<br><br><br><br> | ||
| − | + | *'''Kiáltások''' | |
| − | + | Szöveg és zene közötti átmeneti stílus, akcentusok, ritmus- és hangmagasságbeli változások effektjeivel operál. Hívójelek, utcai kiáltások.<br><br> | |
| − | + | *'''Rímek''' (nem strofikus anyag) | |
| − | + | Kisszámú dallami formula csoportja, melyben a formulák szabadon kombinálhatók és ismételhetők, de speciális, kötöttebb sorzáró formulák jelennek meg. Jellemző hangkészlete a dúr-[http://www.kislexikon.hu/hexachord.html hexachord]. Altatók, gyermekdalok és játékdalok tartoznak ebbe a csoportba.<br><br> | |
| − | + | *'''Népének, egyházi ének''' | |
| − | + | A reformáció egyházi dallamainak adaptációi, leegyszerűsített formában, gazdagon díszítve viszont, és mérsékeltebb tempóval.<br><br> | |
| − | + | *'''Népdal''' | |
| − | + | A hagyományos népi vokális zene legnagyobb csoportja, strofikus dalok, besorolásuk kronológiai szempontokat figyelembe véve három alcsoportba történt: | |
| − | + | # ''Ballada stílus'': a legősibb dalok csoportja. Oktáv körüli hangterjedelem (legtöbb esetben G záróhanggal) jellemző. A dallamok rövidebb-hosszabb dallami vagy ritmikai formulák kombinációi (általában a szövegsorok hosszát követve), egy speciális záró formula (kadencia) hozzákapcsolásával. A [http://hu.wikipedia.org/wiki/Diatonikus_hangsor diatónia] uralkodó, de nem ritka a [http://hu.wikipedia.org/wiki/Pentat%C3%B3nia pentaton] hangrendszer használata sem. Balladák és tréfás dalok alkotják ezt a csoportot. | |
| + | # ''Átmeneti stílus'': elsősorban 16–17. századi dalszövegekkel együtt használt dalok. Gyakori a német területekről származó dallamok és szövegek adaptációja. A hangkészlet [http://hu.wikipedia.org/wiki/Mod%C3%A1lis_hangsor modális], a ballada-stílus kadenciája azonban itt is megjelenik. | ||
| + | #''Új stílus'': a legszélesebb körben elterjedt stílus. A dúr tonalitás dominál, a dallamok szerkezete akkordikus alapú. Két különböző formai építkezés fordul elő: AABA (ahol B magasabb regiszterben szólal meg), ill. ABCD (ahol C részig egyre magasabbra emelkedik a dallam, majd D résznél visszatér a kezdő regiszterbe). | ||
| − | + | ==Kapcsolódó szócikkek== | |
| − | + | *[[Hangszeres népzene Dániában]] | |
| − | + | [[Kategória:Dánia]] | |
| − | + | [[Kategória:dánok]] | |
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
A lap jelenlegi, 2011. június 9., 17:05-kori változata
Az Old Norse régió alapvetően német mintájú epikus dalhagyománya az első ezredforduló idejére csontosodott meg. A központi szereplő a szkald volt, aki úgy falun, mint udvari körökben közvetítette és tartotta életben a nagy és nemes ősök emlékezetét. Az első szkaldnak Odint, az ősi vallás főistenét tartották (akinek szavait versbe foglalták, így örökítve át azt az utókorra), akiről a dán énekmondókat hagyományosan Odin-szkaldnak nevezték.
A szkaldok művészi megnyilatkozásának formája a dal-recitáció (kvad) volt, műfaja a prosimetrum. A prosimetrum a próza és líra egyfajta keveréke, ahol a vers stabil, ismételt elem, a prózai részek pedig a költemény központi gondolatán monologizáló, improvizált szakaszok. Az előadó tulajdonképpen egyszemélyes színház, ő a szónok, az énekes, valamint a történet színészi interpretátora.
Tekintettel arra, hogy a dán lírai népdalkincs zenei értékelése csak a közelmúltban kezdődött meg, a korábbi besorolás a nyelvtudomány kritériumrendszerét tette magáévá. Ugyanakkor mára már kikristályosodott a zenei szempontú rendszer is, mely öt fő csoportra osztja a dalokat:
- Kiáltások
Szöveg és zene közötti átmeneti stílus, akcentusok, ritmus- és hangmagasságbeli változások effektjeivel operál. Hívójelek, utcai kiáltások.
- Rímek (nem strofikus anyag)
Kisszámú dallami formula csoportja, melyben a formulák szabadon kombinálhatók és ismételhetők, de speciális, kötöttebb sorzáró formulák jelennek meg. Jellemző hangkészlete a dúr-hexachord. Altatók, gyermekdalok és játékdalok tartoznak ebbe a csoportba.
- Népének, egyházi ének
A reformáció egyházi dallamainak adaptációi, leegyszerűsített formában, gazdagon díszítve viszont, és mérsékeltebb tempóval.
- Népdal
A hagyományos népi vokális zene legnagyobb csoportja, strofikus dalok, besorolásuk kronológiai szempontokat figyelembe véve három alcsoportba történt:
- Ballada stílus: a legősibb dalok csoportja. Oktáv körüli hangterjedelem (legtöbb esetben G záróhanggal) jellemző. A dallamok rövidebb-hosszabb dallami vagy ritmikai formulák kombinációi (általában a szövegsorok hosszát követve), egy speciális záró formula (kadencia) hozzákapcsolásával. A diatónia uralkodó, de nem ritka a pentaton hangrendszer használata sem. Balladák és tréfás dalok alkotják ezt a csoportot.
- Átmeneti stílus: elsősorban 16–17. századi dalszövegekkel együtt használt dalok. Gyakori a német területekről származó dallamok és szövegek adaptációja. A hangkészlet modális, a ballada-stílus kadenciája azonban itt is megjelenik.
- Új stílus: a legszélesebb körben elterjedt stílus. A dúr tonalitás dominál, a dallamok szerkezete akkordikus alapú. Két különböző formai építkezés fordul elő: AABA (ahol B magasabb regiszterben szólal meg), ill. ABCD (ahol C részig egyre magasabbra emelkedik a dallam, majd D résznél visszatér a kezdő regiszterbe).
