Kategória:Dánia

A meglehetősen gazdag dán régészeti leletkincs egyes darabjai a régió jelentős zenei aktivitására engednek következtetni, egészen az újkőkorig visszamenően. A legkorábbi időkből származó tárgyi emlékek között elsősorban különböző kereplők, zúgattyúk (búgattyúk) és fuvolák maradtak fenn. Legnagyobb szerepük vélhetően a bronzkori kürtöknek (lur) volt, 37 darab került elő a régészeti ásatások során dán területről, némelyikük használható állapotban. A lurok különlegesen szép, művészi érzékkel megalkotott mestermunkák. Nagy valószínűséggel vallási rituálékon játszhattak fontos szerepet.

A legkorábbi írásos forrás Saxo Grammaticus Gesta Danoruma, a 12-13. század fordulójáról, amelyben hangsúlyozza az ősök dalkölteményeinek jelentőségét (epikus énekek). A korai századokból származó, dán hagyományra utaló zenei források száma minimális, a kisszámú fennmaradt képi ábrázolás, valamint a hangszerek maguk a nehezen interpretálható kategóriába tartoznak. Értékelhetőbb információval irodalmi forrásokból származó leírások, később pedig a különböző udvari jegyzőkönyvek szolgálnak. Hangszeres zenére vonatkozó források, bár későbbről (a 18. század második felétől), de valamivel nagyobb számban maradtak fenn, jellemzően a zenészek saját, gyakorlati céljait szolgáló kéziratok.

Specifikusan dán népzenére fókuszáló kutatás (a maga kezdetleges formájában) a 19. század elején kezdődött. Az első gyűjteményes kötet 1809 és 1814 között látott napvilágot (Abrahamsen, Nyerup, Rahbaek). Komolyabb és szélesebb körű gyűjtőmunka eredménye az 1840 és 1877 közötti kampány termését összegző kötetsorozat, amelyben tündérmesék, legendák, közmondások, tréfák és népszokások lejegyzése mellett szerepel a hagyományos népi zenei anyag. A gyűjtés vezetője Svend Grundtvig folklorista és filológus volt, a zenei gyűjtés irányítója Andreas Peder Berggreen orgonista. A gyűjtőmunka legnagyobb részét az ország különböző területeiről származó „segéderők” aktív közreműködésével végezték. Eltérő koncepcióval, kizárólag saját gyűjtött anyagot felhasználva született a harmadik jelentős gyűjtemény a 20. század első évtizedeiben, Evald Tang Kristensen munkája.

1904-ben jött létre a Dán Folklór Archívum, az intézmény mind a mai napig a népzene elsődleges archívuma és kutatóközpontja. A fonográfot Hakon Gruner Nielsen használta elsőként gyűjtési célokra 1907-ben. 1958-ban Thorkild Knudsen és köre megkezdte a magnószalagos gyűjtéseket, munkájukat Svend Nielsen és Henrik Koudal folytatták, előbbi 1979-ben a videotechnikát is bevezette a gyűjtési munkafolyamatba (táncok). A Dán Folklór Archívum népzenei anyaga ma mintegy 50.000 tételt számlál.