Az „új népzene” Dániában
A hagyományos zenei kultúrát a családi, gazdasági és szociális struktúrákban a 20. század második felében bekövetkezett változások, valamint a média előretörése kiszakította eredeti funkcióiból. Bizonyos szegmensekben (főként gyermekek körében) továbbél ugyan az autentikus népi hagyomány, de kétségtelenül veszített jelentőségéből, és a társadalom széles rétegei számára érzékelhetetlenné vált.
Az „új hullám” a 60-as években indult útjára, emblematikus figurái Evald Thomsen hegedűs és Ingeborg Munch énekesnő voltak. A Folksmusikhuset i Hogager (dán zeneműkiadó vállalat) nyomtatásban is elérhetővé tette a nagyközönség számára az új népdalt. A mozgalom a 80-as években érte el csúcspontját, mára viszont a korábban közkedvelt helyek kevéssé látogatottak.
Hogy az új népzene mennyiben tekinthető a régebbi, autentikus hagyomány utódjának, legalábbis kétséges. A vokális feldolgozások száma csekély, a hagyományos hangszeres dallamok átiratai azonban nagyobb mennyiségben fordulnak elő. Amatőr és professzionális zenészekből álló csoportok egyaránt képviseltetik magukat, az együttesek a 80-as években létrejött két nagy szervezet valamelyikébe tömörülnek; az amatőr muzsikusok szervezete a Folkemusikhusringen, a professzionális zenészeké pedig a Folkemusiksammenslutningen
